Muszlim polgármestere lesz Londonnak. Ízlelgessük ezt a mondatot! A brit főváros lakói úgy döntöttek, hogy a csóró pakisztáni bevándorló gyermekét emelik a lordmajori székbe a gazdag zsidó Rothschild csemetével szemben. Formálisan ugyan az ellenzéki Munkáspárt és a kormányon levő konzervatívok között zajlott az elkeseredett temzei csata, de Huntington óta tudjuk: az európai próbahadszíntéren már hosszú évek óta a civilizációk összecsapása zajlik. Ezúttal kétségkívül mérföldkőhöz érkeztünk, hiszen nem valamely Benelux kisvárosban szerzik meg Mohamed hívei az önkormányzati többséget, hanem a világ második pénzügyi központjában, Európa megkerülhetetlen metropolisában lesz az első ember olyasvalaki, aki szabadidejében mecsetbe jár, és Allah segítségét kéri napi harcaiban a hitetlen gyaurokkal szemben.
Oda jutottunk, hogy aki a merkeli–junckeri–sorosi értelemben politikailag korrekt, az többé logikailag nem korrekt: nemhogy a bajokra való gyógyírt nem képes megtalálni, de még a kórismét sem felállítani. Boldog és inkorrekt szabadgondolkodóként tehát felvethetem: kedves zsidó barátaim, honfi- és uniótársaim: hogy s mint érzitek most magatokat? Még mindig az állítólagos keresztény antiszemitizmus a legnagyobb problémátok? Nem kellene talán kereszténynek és zsidónak – az Írás szellemében – összefogni a muszlim térhódítás ellen? Vagy azt gondoljátok, hogy Eurábiában mindenki politikailag korrekt lesz, s a vezetői azon tipródnak majd: miként tudnának minél több holokauszt-megemlékezésen töredelmes beszédet mondani? Gondoljátok, hogy egy muszlim Tarlós minden további nélkül engedné Soros György házi komponistáját, Lagzi Lajcsiját érdekvédelmi tüntetésnek álcázva bazseválni a Vörösmarty téren?
Jó, lehet azt ellenvetni, hogy a munkáspárti Sadiq Khan nem arab, hanem pakisztáni muszlim, az alulmaradt Zac Goldsmith pedig még egymillió szavazatot sem bírt begyűjteni. De könyörgöm, ez a konzervativizmus fellegvára! Jó, persze, szegről-végről a demokráciáé is, de ha így haladunk, nemcsak a patinás futballklubok mennek át muzulmán tulajdonba: idővel komoly nyomást fognak gyakorolni a ma még pöttöm trónörökösre is, hogy a brit nép kedvéért valamely öbölbéli monarchiából hozzon arát…
Az új polgármester karrierje persze maga is tündérmese, sőt szappanopera: szociális bérlakásban élő, nyolcgyermekes családban nevelkedett, néhai édesapja londoni buszsofőr, édesanyja pedig varrónő volt. Ezzel szemben Goldsmith milliárdos nagyvállalkozói famíliában cseperedett, mindig volt mit a tejbe aprítaniuk. Mégsem ő mondja meg, kell-e egy cikluson át befagyasztani az emeletes buszok jegyárát, hanem a buszsofőr fia.
Ez még tetszik is nekem, de hát a mélyben másról van szó. Például ama statisztikáról, hogy a bevándorló vagy bevándoroltatott muszlim menekültek kilencven százaléka eleve balra, nem pedig jobbra szavaz. A kvótarendszert szorgalmazó baloldali pártok tehát nemcsak munkaerő-, hanem voksimportot is remélhetnek az európai etnikai, vallási és civilizációs arányok megborításával, a hagyományok áthangszerelésével. Pirruszi győzelem lesz ugyan, de győzelem. Aztán persze felvetődik majd, hogy politikailag inkorrekt olyan végzetesen elfogult dolgokat tanítani az iskolákban, mint a Roland-ének vagy nálunk az Egri csillagok. (A törökök már most is tiltakoztak a „török gyerek megvágta, magyar gyerek gyógyítja” versike igazságtalannak tartott szerepeltetése ellen az általános iskola alsó tagozatában. Helyette nyilván Szulejmánt néznének iskolatévé gyanánt, amiben a züllött magyarok Mohácsnál megérdemelték a sorsukat.)