Egyértelmű – nem is lehet más célja –, hogy a Jobbik a kormányzati hatalom megszerzésére törekszik. Ezért hirdették meg a néppárti átalakulást, feladva a radikalizmust, ahogy Vona Gábor egy hosszas gondolatmenet részeként megfogalmazta: „…a Jobbik lelkét, amelyet 2006 után az én vezetésemmel adtunk ennek a közösségnek, most az én vezetésemmel vettük el”. A feladat szerinte most az, hogy az egész nemzet közösségét képviselni akaró és tudó pártot építsenek.
Kétségtelen, hogy a nemzeti radikalizmus nem elegendő a választási győzelemhez, szélesebb szavazói bázist kell megszólítani ahhoz, hogy a Jobbiknak reális esélye legyen a kormányváltásra. Önmagában azonban a néppártosodás kinyilvánítása és a radikális gondolatok, illetve politikusok háttérbe szorítása kevés. Valós alternatívát, következetes politizálást és önálló ötleteket kellene felmutatni.
A Jobbik a parlamenti szereposztásnak megfelelően ellenzéki pártként nap mint nap bírálja a kormányt, ugyanakkor szombaton Soltvadkerten Vona Gábor követendőnek nevezte a Fidesz nemzetpolitikáját, a családi támogatások rendszerét, a költségvetési politikát és a migrációs ügyekben tett lépéseket. Gyakorlatilag a kormányzás legfontosabb pilléreiről van szó. Ezek után nehéz komolyan venni Volner János frakcióvezető kritikus nyilatkozatait, aki azért vezetheti a képviselőcsoportot, mert a Fidesz mintájára a posztot leválasztották a pártelnöki tisztségről. A választók – akár a velük szimpatizálók is – joggal tehetik fel a kérdést, hogy miért szavazzanak a Jobbikra, ha a lényegi kérdésekben ugyanazt mondja, mint a Fidesz?
A látszat ugyanis az, hogy a Jobbikból – ahogy a legtöbb ellenzéki alakulatból – hiányzik az agytröszt, vagyis az a csapat, amelyik stratégiát alkot, kiválasztja az ehhez rendelt eszközrendszert és a taktikai elemeket. Az ellenzéki munka kizárólag kritikákból, illetve a Fidesz működő ötleteinek az átvételéből áll. Mindent a Fidesz határoz meg, még az ellenzék lépéseit is. Képtelenek újat kitalálni. Amit lemásolnak, arra pedig azt mondják, hogy az a valódi, legyen szó érdekképviseletről vagy konzultációról. Nyilván Soltvadkerten is egy valódi polgári piknik volt.
Miközben a néppártosodó Jobbik vezetőinek egyetlen hívószava, hogy ők a patyolat, a több száz milliós központi párttámogatásokat Vona baráti köréhez csatornázták.
Kérdés, hogy lesz-e társadalmi igény egy gyengébb teljesítményű másológépre. Vona Gábor az Indexnek adott tavaly őszi interjúban nyíltan beszélt erről. „A magyar politikában egyedül Orbántól lehet tanulni. Nem démonizálom, mint a baloldal, hanem figyelem, mit tudok beépíteni a saját politikámba abból, amit Orbán csinál” – nyilatkozta.
A Jobbik elnöke jól látja: kockázatos és rögös utat választott, amikor elvette a radikálisok „kamasz” lelkét. A párt jelenlegi és reménybeli támogatói sem azt várják Vona Gábortól, hogy a Fidesz másolatává formálja a Jobbikot. A valós kormányzati alternatívához saját karakter, vízió, program kell. A testhez azonban az elvett lélek helyett újat kell találni. Anélkül csak a pártlogó marad.