Az Európai Uniónak az a nagy szerencséje, hogy nem az Európai Parlament (EP) hozza meg a döntéseket. Mert ha az Európai Parlament hozná meg a döntéseket, nagy bajban lennénk.
A Strasbourgban és Brüsszelben ülésező testület tulajdonképpen az unió legdemokratikusabb intézménye, hiszen tagjait közvetlenül a polgárok választják meg. Érthető tehát az az igyekezet, hogy növelni kell a súlyát, nagyobb beleszólást kell adni neki a döntéshozatali folyamatokba. Ez mind szép és jó lenne, ha úgy éreznénk, hogy az emberekért dolgozik, és nem valami magasztos eszme, valami szivárványszínű utópia megvalósulásáért.
Sokszor úgy tűnik, hogy a jobboldali néppárti, a szociáldemokrata, a liberális vagy a zöldfrakcióban ülő képviselők semmiben sem különböznek egymástól. Együtt tapsolnak és viháncolnak, amikor az LMBT-közösség jogainak védelmében hoznak határozatot. Egyszerre vonják meg a vállukat, amikor az etnikai kisebbségek védelmének ügyében kellene megszólalniuk. Egymást utánozva tapasztják le a szájukat és aggódnak a szólásszabadság miatt. Egyszerre vörösödik a fejük, amikor az aktuális fasiszta diktátort kell kritizálniuk. Együtt pfujolnak és fütyülnek, amikor nem értenek egyet képviselőtársuk véleményével.
Az Európai Parlament tegnap ismét egy olyan határozatot fogadott el, amely a tömeges bevándorlás pártján áll, és amely ösztönzőleg hat afrikai és ázsiai emberek millióira, hogy Európába vegyék az irányt. Az EP-képviselőket nem hatja meg Kelet-Európa tiltakozása, de még azon nyugat-európai tagállamok álláspontja sem, amelyek ma már kudarcként élik meg a nyitott kapuk politikáját. Miközben az egymást követő európai választások a bevándorlás megállításáért küzdő politikai erők erősödését, illetve kormányra kerülését hozzák (lásd Ausztria, Csehország), addig a havonta nyolcezer eurós fizetést felvevő képviselők – akik afrikai embert még nem láttak közelről – naivitásból, politikai küldetéstudatból, a magasztos eszmék híveként vagy a gazdasági lobbi szolgájaként az európai tendenciákkal, az emberek akaratával mennek szembe.
Az Európai Uniónak az a nagy szerencséje, hogy az Európai Parlament továbbra is a leggyengébb láncszem az uniós döntéshozatali mechanizmusban. A végtelenül toleráns, liberális és szivárványszínű döntéseit a tagállamokat tömörítő Európai Tanács egyhangú, hosszas egyeztetéseken alapuló, józan ítéletei írják felül.
Ám ne legyen kétségünk afelől, hogy nem az Európai Parlament az egyetlen hunyó ebben a történetben, nem a strasbourgi testület az egyetlen híve a migránskvóták kötelezővé tételének és a dacoló tagállamok megbüntetésének. Egyes tagállami kormányok ugyancsak bűnösök abban, hogy ezt az érthetetlen és gyalázatos politikát egész Európára rá akarják erőltetni.
Hiszen az Európai Parlamentben ülő képviselők is pártokat, kormányokat reprezentálnak.
Amikor azt hitették el velünk, hogy a Willkommenskultur megbukása után Európa a határok védelmére, az afrikaiak megsegítésére, Európán kívüli hotspotok létrehozására, vagyis a tömeges bevándorlás megakadályozására törekszik, akkor az Európai Parlament tegnapi döntése egy csapásra világossá tette: tévedtünk, becsaptak minket. Mindössze annyi történt, hogy az illegális bevándorlást törvényes migrációra váltják, mert egyes érdekek ezt kívánják. És ennek a tervnek a végrehajtására a nyomásgyakorlás minden eszközét bevetik: jogit, politikait, gazdaságit.
A kelet-európai kormányok kezében nem maradt más eszköz, mint a vétó.
És az emberek haragja.