Mintegy másfél millió ember vonult fel Washingtonban, hogy tiltakozzon az amerikai elnök beiktatása ellen. Bizonyos értelemben győzelem ez, az amerikai demokráciáé, hiszen nem lövettek bele a tömegbe, a tüntetők sírhattak amiatt, mert egy náci diktátor került az ország élére, mindenki kiválóan érezte magát, mert hitet tehetett a saját értékrendje mellett. Az elnök stábja szerint rengetegen voltak a beiktatáson, a tüntetők szerint ez nem igaz, ők többen voltak, és ezzel nincs is semmi probléma, amolyan kisgyerekek közötti vita, ahogy az is, hogy nagy sztár-e az az énekes, aki eljött Trump beiktatására, vagy csak egy lenézett és egynyári előadó, akire egy év múlva senki sem fog emlékezni.
A művészet persze nem ilyen, lehet bárki angyalhangú, akinek hatására megváltozik valakinek az élete Észak-Karolinában, vagy elsuttog egy rejtett üzenetet a szövegben, amelyet csak az ért, akinek van hozzá füle és szíve. Ezért pedig érdemes küzdeni, hogy ilyen maradjon, hogy kimondhassa, amit akar, hogy átadhassa azt az üzenetet. Nicole Kidman kimondott egy nagyon ártatlan mondatot, miszerint az emberek fogadják el, hogy Donald Trump az elnök.
Nem kezdő Hollywoodban, épp ezért óvatosan jár el a politikai megjegyzésekkel. Amerikai állampolgár, elvben van hozzá joga, hogy véleményt nyilvánítson, csakhogy ez nem olyan játék, ahol a jogok döntenek, és egyáltalán nem érdekel senkit, mi a másik véleménye, csak a hasznosság számít. Márpedig Kidman nem olyat mondott, amely jelenleg Hollywoodban kifizetődő vagy illendő volna. Ezért aztán a színésznő a támadások kereszttüzébe került, és tisztáznia kellett a sajtó előtt, miszerint ő nem Trumpot támogatja, hanem az amerikai demokrácia stabilitásában hisz.
Jó Nicole Kidmannek, akinek nem mellékesen van ausztrál útlevele is, azaz ha nagy a baj, akkor is van megoldás. De ezek a támadások hosszú távon valóban gyilkosak lehetnek, ha konkrét következményei lesznek. Kidman legalábbis kétszer is meggondolja ezután, akar-e beszélgetni politikáról meg az amerikai demokráciáról. Aztán kiderült, hogy Chrisette Michelle kicsit rosszabbul járt. Ő Grammy-díjat kapott, és le volt fektetve, hogy a következő évben szerepelni fog egy sorozatban, amelyet Spike Lee rendez, de mivel az énekesnő elfogadta a felkérést Donald Trump stábjától, Lee mégsem akar vele dolgozni, pedig erről széles körben hírt is adott, hogy mindenki tudja, mit művelt a gonosz asszony.
Pedig Hollywood nem politikai testület, és senkinek sincs erkölcsi joga azt mondani, hogy a másik politikai meggyőződése miatt ezentúl nem szerepelhet a filmvásznon, a lemezen, nem varázsolhatja el angyalhangjával azt az egyetlen, kiválasztott embert. Lehet utálni Trumpot, de nem szabad ezt arra használni, hogy manipulálják a művészetet, főleg úgy, hogy a csalódott kaliforniai művészeti mogulok keze tényleg nagyon messzire elér. Lesznek listák a Trump-párti színészekről, akik nem játszhatnak Pókembert? Hitet kell tenni Hillary mellett, ha lemezt akar valaki kiadni? Vagy jobb, ha mélyen hallgat mindenki a politikáról, mint azt eddig tette Nicole Kidman, mert még a végén megüti a bokáját?
Donald Trump nyerte az amerikai elnökválasztást, de ez jelenleg cseppet sem számít, a domináns sajtó nem hisz úgy a demokráciában, mint az ausztrál színésznő. A demokrácia a szemükben leginkább úgy működik, ha az nyer, akit ők szeretnének ott látni, az általuk gyűlölt jelölt pedig megszégyenül és elkullog. Ha pedig nem így történik, akkor vannak eszközök, amelyekkel bebizonyíthatják, igenis át lehet nyúlni az emberek feje fölött, és le lehet tollal géppuskázni bárkit. Hiába megyünk kifelé a hideg napokból. Közeleg a tél.