Az idén eddig huszonkilenc gyárat avattak az országban, az elmúlt tíz hónapban a megvalósult beruházások összértéke meghaladta a 450 milliárd forintot. Ebben az időszakban több mint 4600 új munkahely jött létre. Ez is azt mutatja, hogy a magyar gazdaság él és lélegzik. Az sem véletlen, hogy a német vállalatok tizenkét éve nem látták ilyen jónak Magyarországon az üzleti helyzetet.
Sokan illetik azzal a kritikával az ország vezetését, hogy továbbra is összeszerelő üzemmé alakítja hazánkat, amelyet alacsony bérszínvonallal igyekszik csábítóvá tenni a külföldi beruházók előtt. Lassan azonban kijelenthető, hogy idejétmúlttá válnak ezek az állítások. Sokszor leírtuk, de a statisztikák is igazolják, hogy a fizetések terén elindult a fordulat. Ez minden ágazatot érint, valamelyiket jobban, valamelyiket kevésbé. Az azonban elvitathatatlan tény, hogy a kormány lendületet adott a béremelésekhez. Ez nemcsak a versenyszférában érhető tetten, hiszen az egészségügyben is csökkent az elvándorlások száma.
Itt érdemes az ENSZ adataira is vetni egy pillantást. Azokból kiderül, hogy Magyarországról a lakosság mintegy hat százaléka ment külföldre munkát vállalni vagy tanulni. Bár az ellenzék előszeretettel riogat azzal, hogy a kormány tevékenysége elüldözi az állampolgárokat, ez egyszerűen nem igaz. Más országokban sokkal inkább jellemző a kivándorlás: az arány Horvátországban 20, Romániában 17, Bulgáriában 16, Lengyelországban 11,5, Szlovákiában 6,3 százalék. Sőt, ez alól a fejlettebb államok sem kivételek, Ausztriából 6,7 százalék, Nagy-Britanniából 7,6 százalék, míg Portugáliából 22 százalék próbált szerencsét más országokban. Csak megjegyzem: a többi között azért is csatlakoztunk az Európai Unióhoz, hogy szabadon áramolhasson a munkaerő a tagállamok között, még ha kevés magyar állampolgár tudna is cukrászdát nyitni Bécsben.
És akkor néhány szó essen az összeszerelő üzemekről is. Először rögzítsük, nem érdemes lesajnálni azokat a szakképzett dolgozókat, akik például a magyarországi autógyárakban végzik ezt a munkát. A hozzáértésük semmivel sem marad el attól, amit nyugat-európai kollégáik tesznek. Inkább megbecsülni kellene őket. Másfelől hazánkban egyre több olyan beruházás kezdődött el, amely az innovációt, a kutatás-fejlesztést állítja a középpontba. Ehhez pedig mérnökökre van szükség. Vegyük példának a Bosch budapesti fejlesztési központját, a cégnél ezernél is több mérnök tudását kamatoztatják.
A kormány is felismerte, hogy a magyar ipart a digitális forradalom irányába kell fordítania. Ezért kezdett például a Zalaegerszeg melletti tesztváros felépítésébe, amely az önvezető autóknak kínál világszínvonalú fejlesztési lehetőségeket. De említésre méltó az Irinyi II. Kockázati Tőkelalap létrehozása is, amely kifejezetten a kis- és közepes cégeknek kínál támogatást tevékenységük digitális átalakításához.
Mérföldkövet jelentenek azok a beruházások is, amelyekkel az alapanyagexportot magas feldolgozottságú, jelentős hozzáadott értékű termékekkel válthatjuk ki. Ennek egyik legnagyobb fejlesztése a Tiszapüspökiben átadott izocukorgyár, amely európai mértékkel is jelentős. Számítások szerint az üzem tevékenysége 185 milliárd forinttal emeli majd a magyar GDP-t.
Olyan változások indultak el, amelyek hosszú távon biztosíthatják a felzárkózást még azokban az időkben is, amikor kevesebb uniós támogatással számolhatnak a vállalkozások.
A szemléletváltás elkezdődött, érdemes lenne a balliberális szakértőknek is lépést tartaniuk a változásokkal és beismerniük: tévednek (szándékosan nem írom, hogy hazudnak), amikor az összeomlás ördögét festik a falra. Bár tegyék nyugodtan, de a valóság vonata elrobog mellettük.