Az európai parlamenti képviselők, szakjogászok pontosan tisztában voltak azzal, hogy rendkívül súlyos államellenes bűncselekmény gyanújáról van szó, amivel nem lehet viccelni, s ilyenkor automatikusan háttérbe utasíttatnak a mindenkori pártcsaládbeli érdekek. Mert a kémkedés az valóban nem játék. Az európai uniós politikusok átérezték, hogy ebben a botrányban végképp saját reputációjuk, tekintélyük s az Európai Unió maradék presztízse a tét.
Hiszen miként is lehetne kivizsgálatlan az a szövevényes ügy, amelyről, ha nem maga az élet írta volna, azt gyaníthatnánk, egy krimi- vagy bestselleríró hatásvadász szellemi terméke. A nyomozó hatóságok megalapozottnak tűnő gyanúja szerint a köztudatban is immáron KGBélaként rögzült radikális politikus az oroszok javára adott át információkat az Európai Unió terveiről, szándékairól. Beszédes e tekintetben – lélektanilag feltétlenül a vád megalapozottságát támasztja alá –, hogy anyapártjában is KGBélának hívták egymás közt élcelődve nevezett személyt már jóval a botrányos eset tavaly tavaszi kirobbanása előtt. Igaz, a krimiszerű sztori néhol vígjátéki elemekkel is átitatódott. Ez egyben Kovács Béla érintettségét is valószínűvé teszi. Hiszen ha csupán ártatlan, kávé melletti diskurálásokról volt szó az orosz ügynökkel történő randevúkon, ugyan miért kellett kismillió közlekedési eszközzel, konspiratív módon megközelíteni a helyszíneket? És mi szükség volt a különböző, piros, illetve zöld színű jelződossziékra, hogy létrejöhet-e a bizalmas kérdésekről szóló eszmecsere? Az meg tényleg a klasszikus francia bohózatok szerzőinek tollára kívánkozott volna, hogy kiderült: felesége – aki régi KGB-s család sarja – előzőleg elfelejtett elválni japán férjétől, így feltehetően későbbi osztrák házassága nem volt érvényes, a Kovács Bélával kötött frigyről már nem is beszélve.
Mindez persze korántsem tréfás. Olyannyira nem, hogy nem maradhat következmények nélkül. Legalább az EU és benne mi is bizonyíthatjuk, hogy nem vagyunk egy következmények nélküli kontinens. Az idegen államok részére történő információszerzést és -átadást mindenütt a világon a legsúlyosabban szankcionálják.
Külön pikantériája az ügynek, hogy mindezt egy olyan párt képviselője követhette el, amely magát a politikai paletta egyedüli valóban hazafias alakulatának tartja. Ezért aztán külön kedvező fejleményként lehetne elkönyvelni, hogy a jelek szerint minden szereplő örült már a jogi bizottság mentelmi jog felfüggesztésére vonatkozó javaslatának. Örült maga az érintett, örült pártja, s persze örült a magyar közvélemény is. Miután kiörülték magukat a Jobbik háza táján, most már csak az van hátra, hogy végre-valahára beváltsa a pártvezetés azt a korábbi könnyelmű ígéretét, hogy mindent kivizsgálnak. Végre válaszolhatnak rá, miként kerülhetett a magát nemzetinek tartó párt soraiba egy idegen titkosszolgálati érintettségű, zavaros múltú személy. Továbbá számot adhatnak arról is, vajon pénzszerző tevékenysége miatt volt-e számukra hasznos a luxusban élő Kovács Béla.
Mit tudhat továbbá róluk nevezett, hogy ily körömszakadtáig védik. Úgy is fogalmazhatunk: a Jobbik számára az öröm után eljött az azonnali válaszok órája. Kovács Béla pedig kénytelen lesz a különböző közlekedési csomópontokon, egészségügyi intézményeken átvezető menekülőművészeti akciói után végre érdemi válaszokat adni a hatóságoknak. Olyan tájékoztató lesz ez, amelyről nem oldaloghat, somfordálhat el, mint ahogy azt tette tavaly a média s a közvélemény elől megszökve.