Nem látom értelmét a további szerepvállalásnak, kivonulok a közéletből – tájékoztatta a nemzetet minapi Facebook-üzenetében Kerék-Bárczy Szabolcs. Ha engem kérdez, én már korábban javasoltam volna, de így is örvendetes a hír. Bingó! Az indoklással, miszerint a magyar átlagember még nem eléggé érett felfogni a kerékbárczyzmus nagyszerűségét, vitatkoznék ugyan, de nem ez itt a fontos. A lényeg maga a csupasz, mellbevágó hír ezen a dermesztő januári napon: Kerék-Bárczy Szabolcs politikus, képviselő, közíró és gondolkodó távozik a politikából!
Noha a rádió nem szakította meg az adását, és a harangokat sem verték félre (nyilván a bénult döbbenet okán), nem kizárt, hamarosan politikai elemzők sora fogja ecsetelni, mekkora űrt hagyott maga mögött a sokszínű (MDF, Fidesz, újra MDF, Bokros-MoMa, Gyurcsány-DK stb.) politikus. „A nehézségek csak megerősítik azt a meggyőződésemet – szakadnak fel a szavak az államférfi kebléből –, hogy (…) az elveket én és a családom a Krisztus-követő úton teljesítheti ki, bármilyen botladozó is legyen a járásunk.” Szó se róla, tényleg botladozó volt Kerék-Bárczy járása. Konkrétan: csámpásan kacskaringós.
A búcsúzkodó pártkalandor úgy csörtetett keresztül a hazai politikán, ahogyan csak a kaméleon és a szélkakas frigyéből született politikai paraziták szoktak. Úgy jött-ment, mint egy jöttment: dérrel-dúrral, széllel bélelt lózungokkal. (Az már a kosztot, kvártélyt, szónoki hordót biztosító pártokat minősíti, miért kölcsönözték nevüket a házaló illuzionistának.)
„Az értékrendem lényegében változatlan fiatal felnőtt korom óta” – próbálta megríkatni búcsúszimfóniájának olvasóit Kerék-Bárczy (MDF–Fidesz–MoMa–DK), kevés sikerrel. A Mandiner.hu-ra föltett változat kommentelőit biztosan nem sikerült. Érdemes beleolvasni a hozzászólásokba (kiskorúaknak nem).