Jogerősen is felmentette a kémkedés és más bűncselekmények vádja alól Szilvásy Györgyöt, a Gyurcsány-kormány volt titkosszolgálati miniszterét, illetve Galambos Lajost és Laborc Sándort, a Nemzetbiztonsági Hivatal egykori főigazgatóit és egy civilt a Fővárosi Ítélőtábla. Abban, hogy ez a mondat megfogalmazódhatott, benne van Magyarország elmúlt harminc évének minden nyomora és kilátástalansága. Ezért érzik azt sokan, hogy nem volt igazi rendszerváltozás, ezért félnek még mindig rengetegen, hogy „ezek” visszajönnek.
Felfoghatatlan, hogy olyan, jogállamnak nevezett hazug világban élünk, ahol nem számít bűncselekménynek, ha a nemzetbiztonság egykori vezetőinek tudtával bolgárnak álcázott orosz titkosszolgálati emberek átvilágítják a magyar elhárítás középvezetőit. Beengedték, sőt behívták őket a magyar szolgálatok épületébe, oda bevihették a saját gépeiket, amelyek segítségével nagy mennyiségű igen érzékeny adatot lophattak ki játszi könnyedséggel.
Álnaiv a kérdés, de tegyük azért föl: előfordulhatna ez rajtunk kívül bármelyik uniós tagországban, például Németországban, Franciaországban? Mi lenne a világ szerencsésebb tájain a büntetése azoknak, akik akár csak erőtlen próbálkozást tennének hasonló bornírtság elkövetésére?
Szilvásynak, Galambosnak, Laborcnak épp az lett volna a kötelessége, hogy afölött őrködjenek, hogy ilyesmi ne fordulhasson elő. Az bizonyításra sem szorul, hogy ezt a kötelességüket megszegték. De mi a francot csinált évekig az állítólagos fideszes befolyás alatt álló nyomozó és vádhatóság, ha nem sikerült kideríteniük és támadhatatlan vádemelésben megfogalmazniuk, mit tett valójában az említett díszes társaság? A tekintetes bíróság áldásosnak nem nevezhető ámokfutásáról már nem is beszélve, amelynek során az először kiszabott börtönbüntetésből bűncselekmény hiánya kerekedett a megismételt eljárás során. Többek között azért, mert nem volt egy használható magnó és kazetta, amellyel visszahallgathatóan rögzíthették volna a tárgyalásokat. Az ember nem tudja, hogy sírjon vagy röhögjön.
A titkosszolgálatok olyan szerepet töltenek be egy ország életében, mint az immunrendszer az emberi test külső és belső védelmében. Aki ezt a legcsekélyebb mértékben veszélyezteti, a haza sorsával játszik. Ezt sehol nem tűrik. A külföldi szolgálatok is csak néznek ránk, ámulnak-bámulnak, miként lehetett ezt az ügyet nálunk büntetlenül megúszni. Nagy szerencsénk van, ha bármelyik hajlandó ezek után velünk a legcsekélyebb mértékben is együttműködni. Nem túlságosan megnyugtató a megtépázott tekintélyű elhárítás és a romokban heverő igazságszolgáltatás árnyékában élni olyan időkben, amikor a mindennapos terrorhoz akarnak hozzászoktatni bennünket a globalistává vedlett internacionalisták. Miközben hadoválnak az orosz befolyás növekedéséről, ők akarják befeketíteni a jelenlegi kormányt. És nem szakad rájuk a plafon!
Hogy tudjuk, kik ők, azt se feledjük, amit a Heti Válasz írt meg még 2011-ben: az oroszok behatolását segítő Zömök Kft. Gyurcsány Ferenc anyósának környezetében, az Apró család kvázi társvállalkozásaként alakult. Az 1990-es évek közepén az a – Zömök becenéven emlegetett – Gyimesi György indította el a bizniszt, aki az ántivilágban a BM III/II-es csoportfőnökségnél osztályvezetőtársa és barátja volt ifj. Apró Antalnak. Innen kezdve csak az nem látja a nyilvánvalót, aki nem akarja.
Utóbbiak kedvéért sírva könyörgünk a titokgazdának: oldja fel az ügy azon iratainak titkosítását, amelyek nyilvánosságra hozhatók újabb károkozás, a nemzetbiztonság további veszélyeztetése nélkül.
Meg kell tudnia mindenkinek, miért olyan nehéz országot építeni errefelé.