Bár nem szorul rá, a hétfői közéleti kávézás után mégis egy emberként kívánunk kiállni kollégánk, Bayer Zsolt mellett.
Álláspontunk szerint a politikai megnyilvánulások során elharapódzó akasztós, lefejezős, fellógatós, kirángatós dumákért egyértelműen az olyan figurák tehetők felelőssé, mint a zavarkeltésben, káoszteremtésben, durva provokációkban élharcos Gulyás Márton és elvtársai. Nem véletlen, hogy hétfőn délelőtt is a legagresszívabb módon igyekezett ráerőltetni saját, kompromisszumra képtelen, minden empátiát és a megértés legcsekélyebb szándékát is nélkülöző előítéleteit arra a társaságra, amelyik épp azért ült le egy asztalhoz, hogy legalább demonstrálja: képes meghallgatni a másikat. Gulyásnak ez most sem sikerült, csak nyomta a kormányellenes mantráját, ameddig nyomhatta. S mivel célját nem érte el, értelmetlennek titulálta az egész találkozót.
Azonban nem neki, hanem Bayer Zsoltnak van igaza, aki szerint már önmagában az óriási eredmény, hogy ebben az összetételben ezek a közszereplők leültek egymással egy légtérben és – az állandóan közbekiabáló Gulyás kivételével – meg tudták hallgatni egymás érveit.
S ha még azt is hozzávesszük, hogy abban is egyetértettek, hogy az erőszak minden formája, így a verbális erőszak is elítélendő, és minden, a nyilvánosság előtt megszólaló civilnek, újságírónak és politikusnak önmérsékletet kellene tanúsítania még akkor is, ha homlokegyenest az ellenkezőjét gondolják egy adott kérdésben, mint ellenfeleik, akkor határozott előrelépésnek is tekinthetjük az összejövetelt. Minden érintettnek tudomásul kell vennie ugyanis azt a természetből fakadó körülményt, hogy amilyen a mosdó, olyan a törölköző!
Utólag nagyon nehéz már kideríteni, ki kezdte az erőszakot, és az igazi kérdés nem is ez, hanem sokkal inkább az, hogy ki fejezi be.
A sajtó kiemelkedő érdeklődését kiváltó esemény rávilágított arra is, hogy a honi közélet nagyon nehezen fog megszabadulni az élet minden területén alkalmazott kettős mércétől. Bayer Zsolt nem tett mást a Karc FM Paláver című műsorában, mint hangot adott a kormánypárti szavazók azon értetlenségének, miért nem lép föl kellő eréllyel az erre felhatalmazott parlamenti őrség azokkal szemben, akik megpróbálják megakadályozni a bizottsági munkát. Ezt próbálják egyesek úgy beállítani, mintha uszított, véres erőszakra buzdított volna. Megengedem, plasztikus szavai nem voltak kellően átgondoltak.
Magam sem értettem, hogyan ragadtatta így el magát, hiszen előtte hosszú percekig győzködte hallgatóságát, hogy nem szabad felülni a hasonló provokációknak. De ne feledjük, hogy amikor Bayer Zsoltot akarták lámpavasra lógatni, nem sikítoztak ilyen finnyásan azok, akik őt feljelentették. Még szét sem széledt a kávézós csapat, amikor megszületett a legújabb gyalázat Dániel Péter hivatásos gyűlölködő tollából, miszerint Bayerral nem kávézgatni kellene, hanem szétverni a fejét vagy felakasztani őt.
Nagyon megnyugtató lenne, ha most Szél Bernadett őt is feljelentené azon politikai közösség elleni izgatásért, amelyiket állítólag Bayer Zsolt erőszakra uszított, mert ők most nyilván azt érzik mély felháborodással, hogy a balliberális farkas ismét a patak vizének felzavarásával vádolja a jobboldali bárányt, miközben a folyás irányát tekintve ő áll feljebb.
Öreg vagyok már ahhoz, hogy naivan azt gondoljam, most majd egy csapásra a „teringettét!” lesz a legerőszakosabb kifejezés a politikai viták során. Abban viszont igenis gyógyíthatatlan optimizmussal hiszek, hogy a magyar nép bölcs és átlát a polgárháborút, erőszakos kormánybuktatást, hisztérikus társadalmi mozgásokat vizionáló ellenzéki provokátorok mesterkedésein.
A gulyásmártonok ideje leáldozott, mielőtt egyáltalán eljött volna.