Vannak azok az emberek, akiknek minden pohár félig tele van, a hóesés szép, az eső jó a földnek, a háború a nemzetgazdaságnak, a választási vereség az újrakezdés lehetőségét nyitja meg, a nagyon sok beözönlő ázsiai és afrikai ember mosolygós vendég és a kultúrát színesíti. Ha még a kezét is Renault-jellé alakítja minden kamera előtt, akkor ő Angela Merkel, a hátraarc királynője. Essenben, a Kereszténydemokrata Unió kongresszusán a kancellár-pártelnök a tagság kevesebb mint 90 százalékának a támogatását nyerte el, hogy ő vezesse a CDU-t csatába 2017-ben, ami általában nézve nem jó előjel, Merkel szerint azonban a helyzethez viszonyítva kiváló eredmény. Emellett egy olyan programot szavaztak meg, amely ellentétes a korábbi útmutatással az elemzők szerint, kivéve magát Merkelt, aki úgy érzi, hogy csak a hangsúlyok változtak, de az irány megmaradt.
A hangsúly elméletileg az volt tavaly, hogy a menekülőket befogadják, épp elégszer láttuk a televízióban, milyen lelkesen működött a program ezen része. Akkor még szó sem volt „gazdasági bevándorlókról”, ezt a koncepciót Magyarország alkotta, csak akkor még idegengyűlöletnek számított a kimondása. Ma már nem az, mert Merkel mondja. A hangsúly most azon van, hogy a Németországba bejutott, védelemre nem jogosult embereket minél előbb haza lehessen toloncolni, ami nagyon drága mulatság, jogi szempontból is nehéz minden egyes esetet megindokolni, és mivel százezrekről, akár milliókról is beszélhetünk, szinte megoldhatatlannak tűnik. Mivel Németországban nem 82 millió Angela Merkel él, a lakosság, de még a CDU számára is számos kérdést felvetett, hogy merre akar továbbhaladni a korábban sikert sikerre halmozó, de látványosan utat tévesztett kancellár. Hová tűnt a Willkommenskultur eszmeisége? Miként alakulhat át a befogadó szuperállam egy év leforgása alatt olyan országgá, amely a kitoloncolást állítja a középpontba? Pedig egyszerű a válasz: jönnek a választások. A sok ismeretlen ember, aki mégse színesítette annyira a kultúrát, és látványosan ijedezik tőle a dolgos nép megdöbbent zöme, pontosan addig volt fontos politikailag, amíg ütőkártyát jelenthetett az európai porondon vagy akár odahaza. Amíg rájuk hivatkozva ki lehetett játszani az ősi adu ászt, a náci kártyát, amely mindig működik. Majdnem most is sikeres volt, csak jött az élet, jött a kölni szilveszter, az egyre szaporodó erőszakcselekmények, jöttek az előválasztásokon leszereplő, Berlinbe sírva érkező CDU-jelöltek. Ezért van szükség új hangsúlyokra, ha már azt nem mondhatjuk, hogy vissza az egész, rájöttünk, hogy mégsem volt igazunk korábban.
Itt bicsaklik meg a felelős politizálás, és válik görcsös akarássá. Elképzelés nélkül vezetni egy országot nem szabad, ez nem úgy működik, hogy napról napra csak sikerül valahogy. Különösen nagy a felelőssége a mindenkori német vezetésnek, hiszen atyja (anyja) és első számú haszonélvezője az uniós projektnek, és bizony ott sem lehet arról beszélni, hogy mégis butaság volt az egész, elrontottuk a kezdet kezdetén, most várjuk az ötleteket, hogyan jöhetnénk ki belőle viszonylag kicsi sérülésekkel. A CDU ma Angela Merkelről szól, ahogy a kormányzó nagykoalíció és az egész Bundestag is az ő köpönyegéből bújt ki, közel s távol nincs kormányzóképes erő, azaz nagyon valószínű, hogy Merkel – igazi dörzsölt politikusként – megoldja a mostani problémát is, és tovább fogja irányítani Németországot, csak az a kérdés, milyen többséggel a háta mögött. De ez egy óriási, nagyon veszélyes illúzió. Szélkakasok nem tudnak irányt mutatni sem Európának, sem Németországnak. Viszont tényleg csodásan tudnak nyikorogni a viskó tetején.