Jobb, ha mindenki figyel Németországra. Jó példát mutatnak mindenkinek, hiszen leszámoltak a múltjukkal, elsiratták történelmük szörnyű epizódjait, szívükbe vésték a megfontolandó, örök igazságot, hogy soha többé, ráadásul híresen egyenes emberek, nem korruptak, miközben ők mozgatják Európát.
Amikor Angela Merkel meghirdette a befogadás kultúráját, ez az erkölcsi nagyszerűség munkált az emberekben, amit a dübörgő gazdaság tett észszerűvé. Elég egy felemelt ujj, egy összevont szemöldök, a német iránymutatás követendő lesz. Amolyan összeurópai alapvetés.
Sőt amióta Donald Trump az amerikai elnök, a liberális lapok szerint a „szabad világ” vezetője Angela Merkel, még akkor is, ha ennek a kifejezésnek gyakorlatilag semmi értelme 2017-ben.
A német alkotmánybíróság döntött arról, hogy nemcsak két nem van, hanem lehet egy harmadik is, amely azoknak szolgál segítségül, akik sem nőnek, sem férfinak nem érzik magukat. A szabad világ első számú irányítójánál a legmagasabb bírói testület határozott a női és a férfinem sutba dobásáról, németes precizitással létrehozva az „egyéb” kategóriát.
Eddig az a tízezrelékekben kifejezhető kisebbség, amelynek tagjai genetikai rendellenesség miatt mindkét nemre utaló szervekkel születtek, orvosi beavatkozást követően fiúként vagy lányként folytatták az életüket, mostantól viszont kinyílt a világ, ők lehetnek az egyéb, amire – minthogy modern világban élünk – büszkének kell lenniük. A német állam pedig a legendás erkölcsiséget szem előtt tartva minden gyakorlati kérdést háttérbe szorít.
Mit jelent ez a gyakorlatban, a harmadik nem tagjait mi alapján lehet beazonosítani, milyen nevet lehet nekik adni? Bemondás alapján lehet valaki egyébből később nő vagy férfi? Egyáltalán, ez személyes döntés lesz a jövőben, mint Bruce (Caitlyn) Jennernél, aki úgy válhatott a transznemű közösség sztárjává, hogy semmiféle orvosi beavatkozás nem történt, csak egy profi sminkes csapat és egy profi fotós nőt varázsolt belőle?
Az ember agya varázslatos dolgokra képes, lehet a fehéret feketének látni, ha olyan a szög és a megvilágítás, de teljesen más hatásuk van ezeknek a szemkápráztató illúzióknak, ha taláros testületek tagjai esnek áldozatul.
Mert az alkotmánybírósági döntés törvényt fog szülni, a törvény pedig létrehozza a soha nem létezett és teljesen értelmezhetetlen harmadik nemet. Az alkotmánybírák, a német parlamenti képviselők és a kormány minden bizonnyal a saját vállát veregetve fogja megszavazni a törvényt, a tévében élőben közvetítik a felállva tapsoló Bundestagot, ahogy önnön erkölcsi fölényük fényében tündökölnek.
A semmiről sem tehető, genetikai hibával született csecsemő pedig kihullik az erkölcsös ítészek hatására a közösségből, egyéb lesz belőle, különleges furcsaság, vásári szenzáció, akit arra fognak kényszeríteni, hogy büszkélkedjen testi torzulásával. Mindezt a befogadás, a tolerancia jelszavával, amelyben azonban cseppnyi szeretet sincs.
Ez csak egyszerű jogászlogika, jéghideg, követelőző, erőszakos és kérlelhetetlen. Egy fecske viszont itt sem csinál nyarat, hiába tapsolja vörösre a tenyerét a szabadságot és a szabadosságot rendre összetévesztő politikai elit. Káoszt viszont könnyen, hiszen a németek igazodási pontként tekintenek önmagukra, és tudják, hogy mennyire ragadós lehet a példájuk.
A magyar alkotmányban szerepel, hogy a házasság férfi és nő között létrejövő életközösség, így aztán várható, hogy mi megint csak a gonoszok közé kerülünk, hiszen a mi alaptörvényünk még csak nem is definiálja, ki a férfi és ki a nő.
Mert mi azt tudjuk.