Vannak az úgynevezett baloldali értelmiségiek, akiket még mindig csak ’68 hoz lázba, és az egész életük küldetés. A társadalmi katasztrófák akkor kezdődnek, amikor a nagy generáció entellektüeljeinek lázálmai valósággá kezdenek válni. A baloldal a kommunizmus totális csődje után csavart egyet az internacionalizmus eszméjén, és egy nagy multikulturális világot vizionált.
Bár egyetlen jel sem mutat arra, hogy a vallon marketinges jól kijönne a szíriai kecskepásztorral, a balliberális gondolkodók rögeszmésen ragaszkodnak a megvalósíthatatlan modellhez, akárcsak a Lenin-összeshez a könyvespolcon. Amikor azonban megbicsaklik az eszme, és válságjelenségek ütik fel fejüket – például egy tunéziai bevándorló kamionnal 84 embert gázol halálra a francia nemzeti ünnepen –, akkor a baloldali értelmiséginek hirtelen megszólal az elvtársi lelkiismerete vagy a telefonja, és elkezd nagy erőkkel takarítani.
Ilyenkor nemzetközi kapcsolatait felhasználva telenyilatkozza a sajtót olyanokkal, hogy a terrorizmusért az intoleráns többségi társadalom a hibás, vagy ahogy más esetben a magyar takarítóbrigádtól hallottuk: az őszödi hazugságáradat tulajdonképpen igazságbeszéd volt, 2006. október 23-án pedig nem lőtték ki a tüntetők szemét gumilövedékkel.
A migrációs krízis azonban nehéz feladat elé állította a baloldal aktivistáit. A bevándorlók viselkedését a toleranciára nevelt nyugat-európai lakosság sem tudja elfogadni. A migráns bűnszervezetek, a szexuális bűncselekményeket csapatban elkövető bevándorlók és az egyre több európai ember halálát okozó merényletek teljesen szembefordították az őslakosokat a Willkommenskulturral. A britek többsége épp a migráció miatt mondott igent a Brexitre. A szilveszterkor Kölnben és más német városokban szervezetten elkövetett tömeges szexuális bűncselekmények elfedésére már a rasszista kártyát sem lehetett bedobni. Az egyetlen megoldás a tagadás volt.
Először a rendőrség kente el az ügyet az elkövetők származásának eltitkolásával, aztán a média a hírek elhallgatásával. Amikor már végképp nem lehetett tovább titkolózni, jöttek a takarítók.
Heller Ágnes januárban az ATV-ben bagatellizálta a kölni „sajnálatos eseményeket”, kijelentette, hogy nem is volt nemi erőszak, csak molesztálás. Gondolatmenetében odáig jutott, hogy őt is zaklatták a buszon tinédzserkorában, mert akkor az „szokás” volt.
Kölnben azonban nem számítottak rá, hogy több ezer, csapatba verődött észak-afrikai feleleveníti ezt a „kedves népszokást”. Német nők százai tettek feljelentést január elején, legalább három esetben tényleges nemi erőszak miatt. Az azóta nyilvánosságra hozott jelentések szerint ezerkétszáz áldozata volt a támadássorozatnak, az elkövetők pedig kétezren lehettek. Az ügyet vizsgáló parlamenti bizottság is inkább a szégyent akarhatta lemosni a migránsokról, ugyanis a tényfeltárásaik során nem jutott tudomásukra konkrét nemi erőszakról szóló eset. Egy nőket segítő német egyesület erre reagálva állt elő a megrázó hírrel: két nőről is tudnak, akiket megerőszakoltak Kölnben, egyikük teherbe is esett.
Heller Ágnes és a takarítók körömszakadtáig hisznek abban, hogy a migránsokkal csak piti problémák vannak, és még véletlenül sem fenyegeti Európát semmilyen katasztrófa.
Gondolhatjuk ezt azért is, mert nemrég épp egy migránspárti aktivistát erőszakoltak meg a bevándorlók Mannheimben. A német politikusnő egy ideig titkolta a hatóságok előtt, hogy bevándorlók az elkövetők, mert féltette a migránsokat a társadalom reakciójától. Amikor azonban megtudta, hogy egy másik nőt is megbecstelenítettek a környéken, bevallotta a hatóságoknak az igazat. Migránspártiságát azonban nem adta fel, csodálatos embereknek nevezte a bevándorlókat. Ilyen a következetes baloldali értelmiség! Ha kell, takarít, ha kell, áldoz az eszme oltárán. De sajnos még saját bajából sem tanul, viszont rengeteg kárt okoz.