„Ha azért a benned lévő világosság sötétség: mekkora akkor a sötétség?” Évtizedek óta egyik kedves meditációs objektumom (Hamvas Béla kifejezésével éve) ez a Máté evangéliumában szereplő mondat. Azonban az eltelt 30-35 esztendő sem volt elég ahhoz, hogy ennek az egyetlen mondatnak is megfejtsem minden értelmét. Talán ha egyszer megvilágosodottabban újjászületnék, lenne elég időm és tehetségem hozzá. Mivel azonban gyakran jár a fejemben ez az idézet, óhatatlan, hogy eszembe ne jusson, amikor Tóbiás József, az MSZP elnöke a nyilvánosság előtt beszél. Ekkor viszont, talán bocsánatos bűn, de valahogy ilyenformán: ha az MSZP-ben lévő világosság ez a Tóbiás, mekkora akkor a sötétség a szocialista pártban? Szerdán éppen a migrációs helyzet okán tartott sajtótájékoztatót, néztem az arcát, a szemét, hallgattam, amit mond. És szégyelltem magam. Azt hiszem, tíz újjászületés is kevés lenne annak megértéséhez, ami most (is) a baloldalon történik. Sokszor megírtuk már, hogy az úgynevezett balliberális ellenzék képtelen akár csak véletlenül is eltalálni, mit kíván a magyar nemzet, mi lenne jó ennek az országnak, s ezt a jót hogyan kellene tenni. Ez persze nem csoda, hiszen valószínűleg arról sincs fogalmuk, mi történik az országban, a világban, s ezekből milyen közeli s távoli jövő következik (lásd például: a menekültügy álprobléma, amelyet a Fidesz kreált). Mintha állandóan szakadékba bámulnának, de ez a szakadék nem néz vissza rájuk, vagy ha igen, hát mit láthat? Ezt a tóbiási sötétséget.
Az ellenzéknek – s ebbe most beleértve a Jobbikot is – ezidáig egyetlen épkézláb ötlete sem volt arra, hogyan kellene ezt a népvándorlást kezelni. Olyan legalábbis nem, amelyiket meg is lehetne valósítani. A PM a Jobbikkal összepuszilkozva azt követeli, engedjük ki őket, hadd menjenek Németországba, az MSZP lényegében semmit nem mond, csak hogy emberséges és európai megoldás kell, a DK-nak meg annyira futotta, hogy Gyurcsány megetetett néhány bevándorlót. (Könnyű neki, a megetetésben igen nagy gyakorlatra tett szert, öt éven keresztül egy egész országgal tette ezt…) És hát természetesen, amit a kormány tesz, az mindig rossz, kirekesztő, embertelen stb., s mindeközben hazug álmokkal hitegetik és hergelik önmagukat is és a migránsokat is.
Könnyű nekik, bármit mondhatnak, egyrészt, mert semmi felelősségük, másrészt pedig amúgy sem nagyon érdekel senkit a véleményük. A kormány viszont irgalmatlanul nehéz helyzetben van. Minden szavuknak, cselekedetüknek komoly súlya van. Amit most tesznek, az talán meghatározza Magyarország következő évtizedeit is. Viszont rajtuk kívül álló okok miatt annyira beszűkültek a cselekvés lehetőségei, hogy abban sem vagyok biztos, van-e még jó döntés. Tagjai vagyunk egy olyan Európai Uniónak, amelyik, most látszik, soha nem volt valójában az, aminek hazudta magát. Ugyanakkor kénytelenek vagyunk ragaszkodni az unió írott törvényeihez, mert más már nemigen maradt. Még akkor is, ha rajtunk kívül, néha úgy látszik, ezek a szabályok már senkit nem érdekelnek, és betartását is csak mirajtunk követelik, éppen azok, akik sokszor fittyet hánynak rá.
Senki ne gondolja, hogy bennünket, kormánypártiakat nem érdekel a menekültek sorsa. A szívünk szakad meg a tengerből kiemelt halott szíriai kisgyerek láttán, de megrendítő látni a Keleti pályaudvarnál vagy éppen most Bicskénél is a csecsemőket, a reménytelen és mégis reménykedő családokat. De ennek, ami most zajlik Európában, véget kell vetni. Mert mi a saját gyerekeinkre is gondolunk. Az ő jövőjükre. S nem szeretnénk nekik olyan jövőt, amely most látszik közeledni. Aki szerint ez embertelenség, annak vagy soha nem volt gyermeke, vagy a rettenetes emberi jogi buzgalmában éppen a lényegről feledkezik meg: az emberről.