Virágvasárnap a húsvét előünnepe, ugyanakkor a kitavaszodó természeté is, van, ahol pálma-, van, ahol tiszafavasárnapnak hívják. Világszerte számos népszokás fűződik hozzá, nálunk például a barkaszentelés. Az ilyen rítusok iránt közömbössé vált korunkban sem számít közönséges vasárnapnak, hiszen a virág a szépség, a szeretet, az életöröm szimbóluma. A halál fölött való diadalmaskodásé.
Az egyiptomi Tanta városában tegnap kétezer kopt keresztény gyűlt össze a virágvasárnapot ünnepelni. Nehéz aljasabb tettet elképzelni, mint vallási szentélyben gyilkolni, de mint látjuk, a XXI. század embere − bár már-már isteni attribútumokat kísért technológiájával − nem kevésbé embertelen a barbár korszakok pribékjeinél.
Szörfözzünk egy kicsit az életöröm napján a hírportálokon! A főhír az egyiptomi robbantás, amelynek eddig 25 halálos áldozata van. De pokolgépet találtak a rendőrök a norvég fővárosban is. Salzburgban egy migráns erőszakolt meg egy nőt, és továbbra is terítéken van az elmúlt napok két fő történése, a stockholmi kamionos merénylet és a szíriai vegyifegyver-támadás. Terror és félelem mindenütt. Ha templomba megyünk, robbanthatnak, ha szórakozóhelyre, lövöldözhetnek, a korzón kamion gázol el, hazafelé kirabolhatnak, megerőszakolhatnak. Ha utazunk, veszélyben vagyunk. Ha gyülekezünk, veszélyben vagyunk.
Ilyenkor jöhetünk rá, hogy a legnagyobb civilizációs vívmány a biztonság. Még a saját technológiánkat is ellenünk fordítják, már a terroristák is fabrikálnak drónokat, és nem tudományos fantasztikum azt jósolni, hogy néhány éven belül már azoktól pánikolhatunk, majd valami még rosszabb és kivédhetetlenebb következik: repülő, rovarméretű gyilkológépek, amelyek találomra vagy irányítottan fognak tizedelni minket.
Sajnálatos módon Európa ezt nem látja be. Az olcsó munkaerő iránti kereslet, az embertömegek mozgatásában rejtőző bizniszlehetőségek, a meghibbant társadalomtudósok, politikusok és aktivisták perverz teó-riái felülírják a biztonságot. Többnapos munka lenne összeírni az elmúlt évek kisebb-nagyobb terrorcselekményeit. De nem csak ez a hozadék. Csak Németországban – a német szövetségi bűnügyi hivatal frissen közzétett adatai szerint – 295 ezer bűncselekményt követtek el 2016-ban a migránsok.
Gyarapodnak a no-go zónák, és szaporodnak a párhuzamos társadalmak. Az öngyilkosságba menetelés folytatódik, mert a nyugati elit meggyőződése, hogy a világ minden népének az az álma, hogy liberális demokráciában és fogyasztói társadalomban éljen. Azt hiszi, hogy meg tud vásárolni, meg tud változtatni egy másfél milliárdos civilizációt, amelyet nem a pénz, hanem a közösségi eszmék működtetnek, és amelynek több millió tagja habozás nélkül képes életét áldozni a vallásáért, a politikai ideológiájáért, a családjáért, miközben az európai ember legfeljebb a gyermekéért hozna nagyobb áldozatot. Már ha van neki.
A biztonsághoz szokott európai emberek többsége nem akarja ezt az új világot, az uralkodó elit mégis a pusztulás felé tereli Európát. Karinthy Frigyes zseniális novellája, a Barabbás jut eszembe erről. A názáreti hívei és a rabló áldozatai összegyűlnek, hogy amikor Pilátus húsvéti kegyelmet gyakorol, Jézusra voksoljanak. De hiába kiáltják külön-külön a názáreti nevét, együtt Barabbásnak hangzik. Külön-külön életet kiáltunk, mégis a pusztulás igéi hallatszanak.
Szomorú gondolatok ezek a nagyhéten, de félő, hogy nem csak egy kamionos merényletből és egy templomi robbantásból fog állni a húsvéti csomag. Mint ahogyan az is félő, hogy lesz olyan nagypéntek, amelyet nem követ már húsvéti feltámadás.