Az MSZP hét végi tisztújítása után egyértelművé vált, hogy a párt nem tud, de nem is akar megszabadulni Gyurcsány Ferenc befolyásától. A megválasztott új elnök, Molnár Gyula ugyanis kijelentette: a jelenleginél nyitottabbá szeretné tenni a Magyar Szocialista Pártot, mert úgy gondolja, a „demokratikus oldal egyetlen kihívóval győzheti le a Fidesz-rezsimet”. Ebből pedig az következik, hogy Molnár Gyula a 2018-as parlamenti választáson a Demokratikus Koalícióval és a többi baloldali törpepárttal összefogva kíván harcba szállni.
Nagy kérdés persze, hogy a párton belül és a szocialista szimpatizánsok körében milyen támogatottságot élvez majd ez a szövetségi politika. A baloldali ellenzék erői egyenként nyilvánvalóan esélytelenek lennének a Fidesz–KDNP ellen, logikusnak tűnik tehát az összefogás, bár az sem jelent garanciát a győzelemre, az egyes pártok támogatottsága nem adódik össze automatikusan.
Addig sok minden történhet, az viszont tény, hogy a szocialisták 2014 óta jottányit sem léptek előre, sőt a közvélemény-kutatók adatai szerint jelenleg alig 10 százalék feletti a támogatottságuk. Tóbiás József kétéves pártelnöki tevékenysége a számok tükrében totális csődnek tekinthető, nem csoda, hogy két év elteltével elfogyott a türelem és a bizalom a pártban, hiába hangsúlyozta korábban többször, hogy ő négy évre szóló program végrehajtását vállalta 2014-ben.
A leváltott elnök súlytalannak bizonyult, nem volt képes karakteres párttá formálni a 2010 óta kudarcot kudarcra halmozó, identitászavaros, valódi alternatívát felmutatni képtelen MSZP-t. Mégis figyelemre méltó, hogy Tóbiás így is a második helyen végzett a négy jelölt közül az első körben, a „döntőben” pedig 133 szavazatot kapott Molnár Gyula 176 voksa ellenében. A Gyurcsány-ellenes politikát képviselő Szanyi Tiborra mindössze 45 kongresszusi tag szavazott, ezzel utolsó lett, de az új generációt megjelenítő Harangozó Tamás sem ért el sokkal jobb eredményt.
Botka László sem járt sikerrel, hiába zsarolta meg a pártját azzal, hogy akkor vállalja a miniszterelnök-jelöltséget 2018-ban, ha továbbra is neki szavaznak bizalmat az országos választmány élén. Az sem segített a szegedi polgármesteren, hogy a Medián a kongresszus előtt nyilvánosságra hozott felmérése szerint ő a legnépszerűbb szocialista politikus.
Előhúztak tehát egy régi kádert, Molnár Gyulát, aki korábban fővárosi pártelnök, valamint Újbuda polgármestere is volt. Utóbbi tisztségével összefüggésben bíróság előtt is állt, de felmentették, mert nem volt elég bizonyíték arra, hogy megállapítsák a hivatali visszaélés bűncselekményét. Saját bevallása szerint is meglepte az a várakozás, ami az indulását fogadta az MSZP-n belül. „Azt hittem, több lesz a kritika azért, mert az elmúlt években távol voltam, vagy éppen azért, mert lehettek olyan sanda hátsó gondolatok, hogy lehetnek velem problémák” – mondta lapunknak Molnár Gyula, amikor bejelentkezett az elnöki posztra.
A lényeg változatlan a szocialista pártban, hiába próbálnak szavakban leszámolni azzal a bizonyos nyolc évvel, ha ugyanazok a politikusok vezetik az MSZP-t, akik 2002 és 2010 között is felelős pozíciókban voltak.
Megújulás helyett a folytonosságot választotta szombaton a kongresszus, így már csak idő kérdése, hogy mikor játszanak ismét Gyurcsány kottájából.
A nagy összeborulást előlegezte meg Molnár Gyula már az említett interjúban is, amikor a DK-val kapcsolatban azt fejtegette, hogy „lesz egy pillanat, amikor azt kell majd kérdezni, elég erősek vagyunk-e magunk ahhoz, hogy győzzünk. Ha nem, akkor viszont ki kell mondani, kivel lehet együtt nyerni.” Az MSZP új elnöke Gyurcsány Ferenccel és pártjával együtt elképzelhetőnek tartja a választási győzelmet. Létrejöhet újra egy olyan koalíció, amely egyszer már tönkretette az országot. Ennél még Szanyi Tibor dögös pártja is jobb lenne.