A nemzetgazdasági tárca – ahogy tavaly, úgy most is – a korábban bevett gyakorlatnál hamarabb készítette el a törvényjavaslatot. Ez jó, mert így mindenki időben látja, mi vár rá a következő esztendőben. A kiszámíthatóság erősítése pedig gazdasági szempontból sem utolsó. Nézzük, milyen kép rajzolódik ki 2017-re!
A számok alapján nehéz lenne vitatni, hogy a kormány a gazdaság élénkítésére helyezi a hangsúlyt. Ez indokolt, hiszen az európai uniós támogatások becsatornázása nem megy egyik napról a másikra, a kiadások növelésével viszont ellensúlyozható a gazdasági növekedés lassulása. Itt érdemes visszaidézni azokat az ellenzéki kritikákat, amelyek szerint a kormány pusztán az uniós támogatásoknak köszönheti a bővülést, így a növekedés csak átmeneti, idővel lefulladnak a motorok.
Nos, minderre itt a csattanós válasz: a célzott áfacsökkentés tovább erősíti a belső fogyasztást, a 211 milliárdos állami támogatással elrajtoló otthonteremtési program pedig megrendeléseket ad az építőiparnak, hogy csak a két legjelentősebb elemet említsük.
A szocialisták korábban azt mondták, a Fidesz-kormány politikája erősíti a társadalmi egyenlőtlenségeket, ezt pedig akkor lehet mérsékelni, ha több pénzt fordítanak oktatásra, egészségügyre és szociális ellátásokra. Nos, jövőre ezekre és más területekre százmilliárdokkal nagyobb összeg jut, ráadásul folytatódnak és szélesednek a béremeléssel járó életpályamodellek. (Most aztán vakarhatja a fejét Pukli István és Sándor Mária!) Az MSZP ezért akár üdvözölhetné is a 2017-es büdzsét, de persze nem teszi.
A párt most azt vágja a kormány fejéhez, hogy nem teljesül a nullás költségvetés ígérete. Ez lefordítva a részükről annyit jelent, hogy „megint nincs rajta sapka”. Kínjukban elővették azt a régi lemezüket is, miszerint a Fidesz már megint a jómódú családoknak kedvez. Jelen helyzetben ilyet csak a szocialisták tudnak mondani, akik – mint tudjuk – különleges anyagból vannak gyúrva. Jövőre több alapvető élelmiszer áfája öt százalékra csökken, ami nem a jobb módúaknak, hanem éppen a nehezebb körülmények között élőknek jelent nagyobb segítséget.
Térjünk vissza a hiány nélküli költségvetés kérdéséhez. A kormány valóban jelezte ez irányú szándékát, ám a nemzetgazdasági miniszter azt is mondta, hogy teljes egészében három év távlatában kívánják ezt tető alá hozni. A nullás büdzsé megalkotása előtt érdemes mérlegelni.
Ezt akkor kedvezőbb meglépni, ha elsősorban az államadósság gyorsabb ütemű leépítését tartjuk szem előtt. A kiadások visszafogása ugyanis gyengíti a növekedést. (Nem véletlen, hogy az Európai Unió elfogadhatónak tartja a bruttó hazai termék arányában a háromszázalékos hiányt.) A kormány úgy döntött, hogy előrébb való most a gazdaság élénkítése, így jövőre csak az állam működési költsége lesz hiánymentes.
Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter azt sem rejtette véka alá, hogy a 2018-as választásokat is szem előtt tartották a tervezéskor, noha a fent említett körülmények szakmailag bőven elegendő magyarázatot adnak a megismert célok kitűzésére. Felelőtlen költekezésről szó sincs, a kormány pénzügyileg fenntartható pályát rajzolt fel.
Úgy emelkedhet az életszínvonal és javulhat az ország versenyképessége, hogy mindenben megfelelünk az uniós elvárásoknak. Elérkezett az az idő, amikor úgy adhat a kormány gázfröccsöt a gazdaságnak, hogy az államháztartási hiány bőven három százalék alatt marad, és tovább csökken az államadósság.