Nos, itt van az ősz, itt van újra. Egyes elemzők úgy látják, azért tud Gulyás összeültetni tököt, paszulyt a választási rendszert átalakítani szándékozó reménytelen kezdeményezése mellett, mert a szanaszét szakadt balliberális és a pszeudobalossá vált egykori radikális ellenzék már jó előre próbálja megmagyarázni a 2018-ban várható sikertelenségét, a rendszer aránytalanságára és igazságtalanságára fogva azt. Pedig tény az, hogy bárki győzhet a választáson akkor is, ha minden marad úgy, ahogy van, csak az ellenzéknek több szavazatot kell szereznie, mint a kormánypártoknak. Ehhez persze nem ártana összefogniuk vagy legalábbis megegyezniük valamiféle együttműködésben.
Ezen a ponton vigyázni kell, hogy a történések elképesztő abszurditása ellenére röhögés nélkül tudjuk értékelni, ami a szemünk elé tárult nyáron. Botka László, a szocialisták miniszterelnök-jelöltje az összefogás jegyében lassan mindenkit magára haragít még a saját pártjában is, és miközben tárgyalni sem nagyon hajlandó senkivel, kizárólag azt tudja szajkózni, kivel nem hajlandó együttműködni. Aztán megrettenve az elmagányosodásától, marcona testőrökkel kezd el flangálni.
Gyurcsány Ferenc, akit Botka a hőn áhított összefogás legfőbb kerékkötőjének tart, sejtelmesen hallgat a háttérben, ám hűséges táskahordozója, Gréczy Zsolt bülbülszavú tirádákat zeng arról, hogy nincsenek megsértve, és főnöke bármikor hajlandó a megegyezésre. Ami ugye azt jelenti, hogy eszébe sem jut háttérbe húzódni. Vona Gábor, kihasználva a balliberálisok önsorsrontó ámokfutását, megpróbálja magához édesgetni az egyre nagyobb számban dezertáló balos szavazókat, de úgy, hogy XXI. századi Kádár Jánosként hitetné el velük: ő majd londoni fizetést osztogat az alsóbörgözdpusztai teljesítményekre is.
Elnyomja viszont a Simicska Lajos felületein is sulykolt bérunió hatását a pártelnök ballépése, amellyel sértegetni kezdi és magára haragítja a teljes nyugdíjas-társadalmat. Holott a viselkedés, amit a kormánypárti idősekre fogva kritizál túlzó általánosítással, épp az ő pártjára volt jellemző, amikor még nem a cukiság volt a menő. A futottak még kategóriát most hagyjuk is. Ennyit tudnak jelenleg felmutatni, miközben a kormánypártok népszerűsége még nőtt is. Pedig az ellenzéki lakájmédia vérprofi munkát végzett annak elhitetése érdekében, hogy itt minden rossz és elviselhetetlen. De láthatóan ez sem volt elég.
Nem véletlen, hogy a teljesen impotens ellenzék minden oldala csak a már többször belengetett időzített politikai bombák felrobbanásában bízik. Korábban az a Gyurcsány kapta magára a képzeletbeli robbanómellényt Orbán Viktort kompromittáló titokzatos számlákról hadoválva, aki egyszer már lángra lobbantotta Budapest utcáit lotyaszájú hazudozásaival. Természetesen eddig semmiféle bizonyítékot nem tudott felmutatni.
Rutinosabb összeesküvéselmélet-szövögetők az ő akciója mögött is Simicska Lajost sejtették. Hiszen ki tudna bennfentesebb titkokat a miniszterelnökről, mint valamikori barátja, harcostársa, akit már az MSZP elnöke, Molnár Gyula is kapacitált, hogy akár önmaga megsemmisítése árán is, de mondjon valami igazán nagy durranást a G-nap előtti időkről. Sikertelenségüktől frusztrált potenciális öngyilkos merénylők és túlmozgásos káoszhuszárok játszadoznának tehát hazánkkal, a jövőnkkel ősszel is.
Az Isten óvja meg tőlük Magyarországot!