A magyar adófizetők zsebéből idén hozzávetőleg ezermilliárd forintot húznak ki az államadósság után fizetendő kamatok. Hatalmas pénzekről van szó, pedig az utóbbi években Magyarországon csökkentek a legnagyobb mértékben az állami kamatkiadások európai uniós viszonylatban. Mondhatni ez is a szocialista kormányzások öröksége, hiszen az államadósság mértéke 2002 és 2008 között ugrott a GDP 50 százalékos arányáról 80 százalék fölé, s azóta igencsak nehezen araszol lefelé.
Tovább csökkentheti az állampapírok hozamszintjét, s ezáltal a kamatkiadásokat a jövőben az, hogy Magyarország adósbesorolását két nagy hitelminősítő is javította a közelmúltban. Ez jelen állás szerint havi 200 millió forint, lényegében biztosra vehető spórolást jelent, ami éves viszonylatban már jelentős tétellé dagad. Csak azért nem ennél látványosabb a hozamesés a piacokon, mert tanulva a 2008-as válságból, a piac már nem veszi kész ténynek a hitelminősítők értékítéletét. A befektetők mérföldekkel a három nagy intézet előtt járnak, s olyan hozammal hitelezték eddig is az országot, mint a nálunk jobb besorolásokkal rendelkezőket. A tízéves papírok hozama már az év első felében is a lengyelekével vetekedett, miközben Varsó adósbesorolása az egyik intézetnél öt kategóriával magasabb volt.
A hitelminősítőket sorozatos melléfogásaik ellenére egyelőre még nem lehet leírni, hiszen vannak olyan konzervatív befektetők, például biztosítók és nyugdíjpénztárak, amelyek csak a hivatalosan is befektetésre ajánlott országok állampapírjaiba fektethetik a tőkéjüket. A Standard & Poor’s döntésének következtében már Magyarország is annak számít, így hamarosan újabb pénzek rohamozhatják meg Budapestet. Ha pedig novemberben a Moody’s is felminősíti az országot, az már csak hab lesz a tortán. Van olyan elemzés, amely szerint a második hitelminősítői döntés nyomán 850 millió dollár indulhat a magyar devizakötvény-piac felé. A Morgan Stanley tanulmánya pedig azt jelzi: a harmadik pozitív határozattal akár több mint kétmilliárd dollár is megjelenhet a magyar eszközök piacán.
A fokozódó befektetői érdeklődésnek – miután növeli a keresletet – további hozamleszorító hatása lehet a jövőben. Ma már nem egy olyan ország van, ahol nullához közeli, esetleg negatív kamatot fizetnek az oda kihelyezett tőkéért, van tehát még tér a csökkentésre. Idén egyébként rekordalacsony szinten, átlagosan 2 százalék körüli kamattal finanszírozza magát Magyarország. Érdemes összehasonlításképpen mellétenni a 2010-es számot, amikor a befektetők csak 10 százalék feletti hozamokért voltak hajlandóak megvenni az ország kötvényeit.
Az, hogy mennyire félrediagnosztizálták korábban a nagy házak a magyar gazdaságot, csak mostanra látszik igazán. A második felminősítés után a nemzetközi sajtó is kezd feleszmélni, a Reuters például arról cikkezett, hogy Magyarországon eredményes volt az orbáni politika: a gazdaság növekszik, az államadósság és a sérülékenység csökken, a hiány pedig alacsony. Nincs mese, nem lehet tovább takargatni azt, hogy a bankok megadóztatásával és számos egyéb unortodoxnak nyilvánított intézkedéssel is stabilizálni lehet az államháztartást, nem csak a lakossági megszorításokkal.
Az Európa betegének kikiáltott magyar gazdaság köszöni szépen, jól van, egyetlen baja az, hogy hatalmas terhet, az államadósság költségeit cipeli a vállán, és így próbál versenyt futni a konkurens országokkal. Ha ezt a puttonyt ledobhatná a válláról, a kormány lemondhatna a személyi jövedelemadó kétharmadáról, vagy több mint triplájára emelhetné a nagyjából 400 milliárd forintra tehető családi támogatásokat. Köszönjük, MSZP, hogy itt tartunk. Gyurcsány Ferenc volt szocialista kormányfő biztosan visszafordítaná az idő kerekét, akárcsak Merkel asszony migránsügyben. Csakhogy ez nem így működik.