Főleg most kiemelten fontos a téma, hogy az Egyesült Államok ismét „teljes fegyverzetben” harcol azért, hogy lenyomja Európa torkán génmódosított termékeit (GMO). Az Európai Unióban éppen ma jár le annak a határideje, hogy a tagállamok bejelentsék GMO-mentes státusukat.
Az amerikai küzdelem érthető, hiszen a kontinensen nagy területeken elterjesztett génkezelt kukoricának mára egyre nehezebben találnak piacot, mivel például az európai kereskedők csak a garantáltan génmanipulációtól mentes terményeket veszik át. Így nem véletlen, hogy az Európai Unió és az Egyesült Államok között zajló szabadkereskedelmi tárgyalások egyik kulcskérdése a GMO, holott a többi gazdasági ágazathoz képest elenyészőnek tűnhet.
Visszatérve a naivára: érdekes, hogy a génkezelt haszonnövényeket előállító multinacionális cégek nemigen hajlandók együttműködni az őket vizsgálni kívánó tudósokkal, konkrétan nem adják át ellenőrzésre a magokat, valamint azokról nem adnak megfelelő, vagy elegendő tájékoztatást. Nem csak a közgazdászok adósok ezért azon számokkal, amelyek bizonyítják, hogy ezen növények termesztése nagyobb haszonnal kecsegtethet. A GM-növényekkel foglalkozó kutatók sem tudtak eddig megnyugtató eredményeket felmutatni arról, hogy ezek esetleges köztermesztésbe vonása milyen egészségügyi és környezeti hatásokkal járhat.
Nem véletlen, hogy az uniós polgárok 80-90 százaléka elutasítóan nyilatkozik az ilyen termékekkel kapcsolatban. Ezért is érdekes, hogy az Európai Bizottság és háttérintézményei az elmúlt évtizedben elsősorban a cégek érdekeit képviselve engedélyezték a génpiszkált növények köztermesztését, komoly feladatot adva azon tagországoknak, amelyek ez elől el kívántak zárkózni, köztük hazánknak is. Végül a polgárok akaratának engedve, az uniós bürokrácia is eljutott oda, hogy legalább e téren visszaadja az államok önrendelkezési jogát. Nem meglepő módon az értékelhető mezőgazdasággal rendelkező tagállamok nagy többsége úgy döntött, nem vonja be a GM-növényeket a köztermesztésbe.
Azaz Magyarország és Ausztria mellé – amely országok e tekintetben zászlóvivőnek számítanak – felzárkózott immár Franciaország, Németország, Olaszország, Lengyelország, Bulgária és Románia, hogy csak a nagyokat említsük. Az október 1-jei adatok alapján a 28 tagállamból már tizenöt GMO-mentesnek nyilváníttatta magát. Mindezzel újabb súlyos vereséget könyvelhetnek el az egyre erőteljesebben lobbizó, génkezelt növényeket előállító multinacionális cégek. Miután az Egyesült Államokkal folytatott szabadkereskedelmi tárgyalások még folyamatban vannak, azt mondhatjuk, a pohár már félig tele van.
Fontos látni, hogy az agráriumban jelenleg világviszonylatban is két jól elkülöníthető csoport feszül egymásnak. Az egyik a biotermelést és az ökológiai gazdálkodást preferálja, a másik a géntechnológiával módosított növények termesztésére esküszik. A biogazdálkodás már bizonyított, a GM-növények hasznát pedig nem lehet általánosan megállapítani, miközben környezetre és egészségre gyakorolt hatásával kapcsolatban egyre több negatív jelentés lát napvilágot. A biogazdálkodás nemcsak egészséges élelmiszert jelent, hanem a vidék megtartóképességének, a biodiverzitás fenntartásának egyik záloga is. A GMO mindennek az ellenkezőjét jelenti.