2017. április 26., szerda, Ervin napja
A Helyzet
A cikk emailben történő elküldéséhez kattintson ide, vagy másolja le és küldje el ezt a linket: http://magyaridok.hu/ahelyzet/feladott-orokseg-1590430/

Feladott örökség

A török nép döntött, a nép szava meghallgattatott, folytatódhat hát a török nemzetállamot megalapító, sokak által a mai napig szinte félistenként tisztelt Mustafa Kemal Atatürk örökségének lebontása. A „törökök atyja” a nyugati hatalmakkal folytatott honvédő háború győzelmét követően nem az Európától való elzárkózás mellett döntött, hanem éppen azoknak az országoknak a társadalmi normáit igyekezett meghonosítani a saját népe körében, amelyek kezdetben egy „kis-ázsiai Trianonnal” kötötték volna gúzsba az egykor rettegett Oszmán Birodalom anatóliai törzsterületeit. Atatürk tisztában volt vele, hogy csak a szekularizmus és a parlamentarizmus biztosíthatja a születőben lévő török nemzet jövőjét. A két alapelv szem előtt tartásával sikerült rövid időn belül stabilizálni és a nemzetközi porondon is elfogadott szereplővé tenni az új országot. A nemzetépítésnek persze voltak áldozatai, az etnikai kisebbségekhez tartozók különösen megszenvedték a folyamatot. A törökség magjának számító belső-anatóliai konzervatívok azonban szintén rabságban érezték magukat saját hazájukban, mivel javarészt feladni kényszerültek vallásos életformájukat.

Majd jött a nagy fordulat Recep Tayyip Erdogan és az általa alapított mérsékelt iszlamista erő, az Igazság és Fejlődés Pártjának 2002-es hatalomra kerülésével. Erdogan robbanásszerű győzelmével képviseletet nyert a vallásos tömegek évtizedeken keresztül elnyomott hangja, és mint az ilyenkor megszokott, az új urak nagy elánnal fogtak neki a reformoknak a számukra fontos társadalmi kérdések mentén. Az alkoholos termékekre kivetett büntetőadók, a fejkendőviselés propagálása és a hasonló szimbolikus lépések széles körű visszatetszést váltottak ki a világias törökökből, ám a gazdasági eredmények elhallgattatták Erdogan legkeményebb kritikusait is. A konzervatívok pedig örültek, hogy sikerült visszaszerezniük az elveszettnek hitt, saját kis Törökországukat. A háttérben azonban egyre csak mélyültek a törésvonalak a vallásos vidékiek, valamint a szekuláris nagyvárosiak és a déli partvidéken élők között. Érthető okokból természetesen a kurdok nagy része is igyekezett megakadályozni voksával Erdogan befolyásának további megerősödését.

A szembenállás tökéletesen visszaköszön az alkotmánymódosításról szóló referendum eredményeiben is. Az európaiakkal a turizmuson és a gazdasági kapcsolatokon keresztül leginkább érintkező törököknek láthatóan elegük van Erdogan túlzott hatalmából. A közelmúltig a magyar utazók által is előszeretettel látogatott Földközi-tenger partján fekvő nyaralóhelyeken 60-70 százalék között mozog az elnöki rendszer bevezetését elutasító szavazatok aránya, csakúgy, mint Törökország európai kontinensen fekvő tartományaiban.

A Nyugat-Európában élő törökök körében azonban már más a helyzet. A nagy létszámú török diaszpóra jelentős többséggel támogatta Erdogant, amelyben minden bizonnyal nagy szerepet játszott az Ankara által kreált diplomáciai incidenseket követően mesterségesen felkorbácsolt nacionalista düh is. Az EU-s útlevéllel rendelkező kettős állampolgárok persze könnyen szavazhatnak zsigeri érzelmeik alapján. Az otthoniak viszont ezzel a döntéssel még a csekélyke potenciális esélyt is elvesztették arra, hogy Törökország valaha csatlakozzon az Európai Unióhoz. A törvényhozást ceremoniális szerepre degradáló, a leendő elnöknek a gyakorlatban teljhatalmat adó alkotmánymódosítás elfogadásával a választók többsége felhatalmazást adott a török vezetésnek arra, hogy Atatürk örökségét feladva végleg hátat fordítsanak az egykor még követendő példának tartott nyugati értékrendnek.

Kiemelt

Tízparancsolat az áruházakban

Újabb és újabb megmondóemberek tűnnek fel, hogy keresztény elkötelezettségüket hangoztatva fejezzék ki csalódottságukat a kormányban és főként Orbán Viktor miniszterelnökben.

Poszt-trauma

Így kell Soros György lelkét simogatni

Ahogy a 444-nél a független, szabad újságírást értelmezik

Konrád György, az elfelejtett Jobbik-lobbista

A hasonló a hasonlónak – népi változatban: simlis a simlisnek – örül.

Így fonják át Soros polipjának csápjai a ballib médiát 1.

Az elmúlt hetek megmozdulásai­nak az ellenzéki pártok csupán szemlélői, nem alakítói voltak, szerepüket gyakorlatilag átvette a balliberális sajtó.

Ignatieff brüsszeli sírása 3 pontban

Nézzük a puszta tényeket.

Hirdetés

Szívesen olvasna hasonló cikkeket? Csatlakozzon Facebook-csoportunkhoz!