Onnan tekintve egy stabil és dinamikus Európai Unió csillog a messzeségben, amelynek valamilyen rejtélyes csoda folytán mi is tagjai vagyunk, s örüljünk nagyon annak, hogy ez a jóságos és gazdag közösség felkarolta szegény hazánkat. Ennek az iskolának a követője ma is hűtőért menne Bécsbe, rácsodálkozik a nyugati világ vívmányaira, és hisz, mert hinni akar. Csakhogy az az Európai Unió már nem létezik, soha nem is létezett. Az EU mindig is egy sokszereplős, folyton változó közösség volt, amelyet tagjai tettek versenyképessé vagy épp bukdácsolóvá. Jelenleg épp az utóbbi jellemzőbb, egyszerűen azért, mert a közösség képtelen volt felismerni a reformok szükségességét, a rá zúduló csapásokat pedig nem tudta kivédeni. A dübörgő Németország által hajtott, befogadó, mosolygó és egymás keblére omló Európai Uniónak befellegzett. A feladat ennek felismerése, a hibák kiköszörülése, és az értékek megmentése. Ehhez pedig új szabályokra, egymás függetlenségének nagyobb tiszteletére és a valódi veszélyek megfogalmazására van szükség. Óriási feladat, amelyhez egyértelmű álláspontokra és tiszta fejre van szükség, ezért nem is alkalmas az „európai zsinat” lefolytatására mondjuk Walter Faymann osztrák kancellár vagy Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke.
David Cameron saját és országa jövőjét egyaránt szem előtt tartva kereste föl a magyar kormányfőt. Közös értékek és érdekek egyaránt vannak Nagy-Britannia és Magyarország között, s hiába harsogja a magyar média egy része folyamatosan azt, hogy Orbán Viktor maga az ördög, s mutogat a jól értesült, nagyon megbízható és magas színvonalú német sajtóra, hogy lám, ők is ezt írják, az egész csapat sértődött óvodások szintjén rekedt. Magyarországnak van egy egyértelműen körülhatárolható, megfogalmazható víziója a jövőről, a követendő útról, az európai kísérletről. A Brit-szigeteken a csatornában nyilván bíznak, de még jobban örülnének, ha a jogszabályok is biztosítanák az országot, nem csak a természetes határ. A régi unió iránti nosztalgia, a beözönlő ismeretlenek bátorítása és a minden fórumon való nácizás nem egyszerűen szomorú, hanem a jelenlegi helyzetben bűn is, félmilliárd európai elleni támadás. Nem kell se új szövetségesi rendszert, se átalakuló európai viszonyokat képzelni a jövőben, a csengő aranyak minden szónál nyomatékosabban képviselik az álláspontot, márpedig ebben a tekintetben Magyarország nem mérhető az óriásokhoz. De az európai jövő felé vezető utat részben hazánk is kijelölheti. A politikai mozgástér határai ugyanis nincsenek kőbe vésve, azokat mindenki érzi saját maga. Ha szándékosan kicsinek és szánalomra méltónak mutatja magát, akkor az is lesz. Kicsi és szánalomra méltó, uniós szövetségesei pedig ennek megfelelően fogják tökéletesen súlytalannak tekinteni.
A britek kiválása az unióból felérne egy tragédiával, ideológiai és gyakorlati szempontból egyaránt. Épp ezért a cél az, hogy a britek által jogosan kért módosításokról egyezség szülessen, amely elvezethet az alapvető uniós reformokig. Ha hosszú távon is hinni akarunk a közös európai jövőben, akkor jó ötletekre, a politikai korrektség hazug hálójából való kikeveredésre, és ügyes politikusokra van szükség. Minden egyéb csak szirének éneke. Nem vezet sehová.