Előszeretettel hangsúlyozzák a brüsszeli bürokraták a szolidaritás fontosságát az Európai Unióban. Ez mostanában leginkább a migráció kapcsán került előtérbe, s hát azok az országok ugye, amelyek nem tárják ki a bevándorlók tömegei előtt a kapukat, büntetést érdemelnek, és még a támogatásokat is megvonnák tőlük. Lehetne vitatkozni azon, hogy ebben a rettentően fontos ügyben valójában ki szolidáris kivel. Brüsszelben persze fel sem merül, hogy Magyarország az uniós előírások szerint védi a határokat, ez szerintük nem nevezhető szolidaritásnak. Pedig az Orbán-kormány soha nem mondta azt, hogy ne adjanak segítséget a háború elől menekülőknek. Azt azonban igen, hogy a gazdasági bevándorlók milliói nem azonosak a valóban az életüket féltő menekültekkel.
Ha már a szolidaritásról van szó, akkor egy egészen más témát is érdemes megemlíteni. Olyat, amely természetesen egyáltalán nem mérhető a migráció problémájához, de jól mutatja a brüsszeli kettős mércét. Ez pedig az élelmiszerek minőségének kérdése. Ma már nehezen vitatható, hogy a nyugati tagállamok vásárlói jobb minőségű termékeket kapnak a pénzükért, mint a szegényebb régiók országainak vásárlói. Ezt több vizsgálat igazolta, az árukat nemcsak Magyarországon, hanem mások mellett Csehországban, Szlovákiában, Horvátországban és Romániában is ellenőrzés alá vonták. Kiderült, hogy ezekben az országokban többnyire silányabb minőséggel szúrják ki a lakosság szemét a multik. Ezért aztán megy a magyarázkodás, hogy például itt más az ízlés, más ízeket szeretnek az emberek, és emiatt található különböző összetételű termék az amúgy a nyugati országokban kapható élelmiszerek csomagolásaival megegyező tasakokban.
Ez persze nem magyarázza meg, hogy a németországi konzervekben miért van sertéshús, míg a közép-európai változatában csak húsnyesedék. Ha elfogadjuk a cégek érvelését, ezek szerint az osztrákok több mozzarella sajttal szeretik a pizzát, mint a magyarok és a csehek. Természetesen ugyanarról a termékről van szó. Nyilván arra is van teljesen elfogadható válasz, hogy a nálunk kapható márkás mosópor miért kevésbé hatékony, mint az osztrák vagy német változata. Úgy látszik ebben a régióban a kevésbé tiszta ruha a menő.
A botrányos megkülönböztetésről nem egy alkalommal értesítették a hátrányosan érintett országok az Európai Bizottságot. A bürokraták kezdetben legfeljebb hümmögtek egy kicsit, széttárták karjaikat, és közölték: ők nem tehetnek semmit, ha egyáltalán igazak ezek a félelmek. Ahogy azonban erősödik a közép-európai országok összefogása, az unióban is kezdik elismerni, talán mégiscsak van valami igazság a panaszok mögött. Így könyveljük el részeredménynek, hogy legalább elkezdték tanulmányozni a kérdést az Európai Bizottság illetékesei. A többi között ez is azt mutatja, hogy jó úton jár a magyar kormány, amikor szorosabbra fűzi a kapcsolatokat a visegrádi államokkal. Arra azonban senki ne vegyen mérget, hogy Brüsszel egyik napról a másikra felemeli a szavát és kellő szigorral felszámolja a kettős mércét a nyugatra és a felzárkózó országok piacára szánt termékek ügyében. A sokszor számon kért szolidaritás ezek szerint itt nem működik, valljuk be: le vagyunk sajnálva.
Az élelmiszerek ügyében olyan uniós jogszabályra van szükség, amelynek révén meg lehet bírságolni a fogyasztókat megtévesztő cégeket. Amit már tudunk: a magyar kormány addig sem vár tétlenül. Ahogy lapunknak a földművelésügyi miniszter elmondta, ha az unió nem lép, akkor olyan magyar jogszabályok születnek, amelyek kellő szigorúsággal tesznek rendet az élelmiszerpiacon. A határokat ugyanis a silány minőségű élelmiszerektől sem árt megvédeni.