Aki ne ismerné a Scooter zenekart, ne keseregjen, nem a modern kori Beatlesről van szó. A Scooter a popzene egy feledhető korszakának feledhető együttese. Igaz, kétségkívül továbbra is nagy népszerűségnek örvend.
Ez a cikk egyébként nem a Scooterről szól, hanem az ukrán politikai elitet megfertőző hisztériáról. A kijevi vezetés úgy döntött, hogy a szóban forgó német zenekar ellen eljárást indít, amiért fellépett az Oroszország által elcsatolt Krím félszigeten. Nem ez volt az első ilyen eset. Májusban a kerekesszékes orosz énekesnőt, Julija Szamojlovát zárták ki a kijevi eurovíziós dalfesztiválról hasonló okok miatt. Innen üzenjük neki: ne keseregjen, vannak nívósabb popfesztiválok.
Az Ukrajnát három éve – Viktor Janukovics megbuktatása óta – irányító hatalmi elit úgy döntött, mostantól kezdve mindent utálni fog, ami orosz. Az orosz kultúrának még az írmagját is kitépi. A reakció valamelyest érthető: a területét jogellenesen elvesztő állam minden fronton küzdelmet vív az agresszorral szemben. A külső szemlélőnek mégis az az érzése támad, hogy a forradalom hevében kinevezett – korrupt exminiszterelnökökből, ökölvívókból, Amerikában kiképzett pénzemberekből, szélsőséges nézeteket valló mozgalmárokból álló – kormány elvesztette realitásérzékét. Talán azt is mondhatnánk, hogy sosem volt a helyzet magaslatán.
A mély korrupcióban, gazdasági kilátástalanságban szenvedő, polgárháború sújtotta országot ma egy olyan hatalmi klikk vezeti, amely nem tud mit kezdeni a mély korrupcióval, a gazdasági kilátástalansággal és a polgárháborúval. A vezetőket bábként rángatják Washingtonból az IMF székházának és a Capitoliumnak az urai, akik kijelölik az ország számára a követendő stratégiát.
A jelenlegi kijevi vezetés leginkább saját népszerűsége – pontosabban: népszerűtlensége – miatt aggódik. Van is miért, hiszen a legfrissebb felmérések szerint a kormányt adó két párt a szavazatok összesen 11-17 százalékára esélyes. Nem csoda, hogy ebben a helyzetben a szavazatokat hozó, az ultranacionalistákat megnyerni próbáló intézkedések kerültek előtérbe. (Lásd: a Scooter elleni eljárás.) A valamelyest indokolt oroszellenesség oroszellenes hisztériává fajult.
A Kreml és az Ukrajnában élő oroszok elleni kíméletlen kulturális harc – a kisebbségi nyelvhasználat korlátozása, a kisebbségek jogainak csorbítása – sajnos a kárpátaljai magyarokat is nehéz helyzetbe sodorja. Az amúgy is sanyarú helyzetben lévő honfitársaink manapság annak a magyar kormánynak a támogatására szorulnak, amely az utóbbi egy-két évben hatékony gazdasági együttműködést és egyre szorosabb diplomáciai viszonyt tudott kialakítani a kijevi kormányzattal. Ez az együttműködés alapozhatja meg azt a készülő magyar–ukrán megállapodást is, amely gátat vet annak, hogy a kettős állampolgárságot tiltó és büntető ukrán törvény kiterjedjen az országban élő magyarokra.
A mai ukrán vezetésnek nem kell lemondania a Krímről, nem kell jó viszonyt kialakítania Moszkvával, de ideje lenne belátnia, hogy az önkényesen elcsatolt területét mindörökre elvesztette, hiszen a világot – még Ukrajna legszorosabb szövetségeseit – sem foglalkoztatja már ez a diplomáciailag kényes és megoldhatatlannak tűnő kérdés. Azt is tudomásul kellene venni, hogy a keleti végeken egy újabb befagyott konfliktust teremtett Oroszország.
A kijevi vezetés azonban nem tud vagy nem akar a valósággal, az igazán fontos problémákkal foglalkozni. Ehelyett látszatintézkedésekkel, zenészek megbüntetésével, kerekesszékes nők kitiltásával, orosz tévécsatornák betiltásával, a kisebbségek vegzálásával akar erőt demonstrálni.