Most például az egyik idoljuk, akit még köztársasági elnöknek is el tudtak képzelni, olyan fantasztikus ötlettel állt elő azoknak, akik ki akarnak kerülni a civiltörvény hatálya alól, hogy innen kezdve nyugodtan elszegődhetne a fehérgalléros bűnözők ombudsmanjának. Fordított esetben, ha a Fidesz javasolt volna valami hasonlót egy ügyben, akkor persze maga Majtényi László visított volna leghangosabban a jogállam összedőléséről, a jogbiztonság semmibevételéről. De most, hogy a minden mértéket felülmúló Orbán-fóbiát kell világgá kürtölni és európai alapelvvé tenni, semmi nem drága.
De el kell keserítenünk az Eötvös Károly Intézet vezetőjét, mert azzal a javaslatával, hogy minden Soros-pénzen politizáló bizottság, társaság és szervezet alakuljon át közhasznú kft.-vé, mert úgy nem kell majd feltüntetnie, hogy jellemzően külföldi forrásokból működik, jókora öngólt rúgott. Ugyanis legfeljebb annyit érhetnek el, hogy a magyar törvényhozás sürgősen nekifog egy olyan törvénymódosítás kidolgozásához, amellyel bezárja ezt a kiskaput a külföldi érdekeket képviselő álcivilek, többek között Majtényi intézete előtt.
Jó volna persze megérteni, hogy mi a megbélyegzés annak feltüntetésében, hogy valaki külföldi zsoldon él, ha azon él. A Helsinki Bizottság, a TASZ és hasonló szervezetek saját maguk érveltek a törvény ellen azzal, hogy ők eddig is jelezték a gazdálkodásukról szóló jelentésekben, honnan származtak a bevételeik. Akkor viszont még inkább érthetetlen, mi lehetetleníti el a munkájukat az új szabályozás életbeléptével.
Miért tartják szégyenletesnek a bevallását olyasminek, amire egyébként büszkék? Naivitás lenne persze komolyan venni rikácsolásukat, nincs őbennük semmilyen szégyenérzet. A megbélyegzés jó szó. Onnan már csak egyetlen lépés az antiszemitizmus, a fasiszta és a náci módszerek felemlegetése, ezzel pedig jól el lehet terelni a szót a dolgok lényegéről. Ja, hogy ez maga a megbélyegzés?
Szerintük felvilágosulatlan ostoba, aki nem gondolja úgy, hogy nekik szabad, sőt, teljesen természetes azt művelni, amivel – bármiféle ok nélkül – ők vádolják ellenfelüket. Régi bolsevik trükk ez is, unásig ismert errefelé. A baj csak az, hogy a felelőtlen uszítás követőkre talál, és egyre több gittegylet gondolja úgy, jó buli a törvények semmibevétele. Nincs benne semmiféle fenyegetés, ha megállapítjuk, keserves lesz az ébredés a forradalmi álmodozásból.
A magyar nép ugyanis jól láthatóan nem vevő arra, hogy azt tartsa csak demokráciának, ha a balliberálisok vannak hatalmon. Nem kér abból sem, hogy a többségi elvet a sutba akarja vágni és populistának minősíti egy kisebbség, pusztán azért, mert kevesebben lettek. De a masszívan összetartó nemzeti érzelmű többségnek a jogállam sem csak addig fontos, amíg a senkiházi globalistáknak érdeke fűződik hozzá.
Jó, ha tudják a polgári engedetlenséggel szórakozók, hogy egy demokratikusan, szilárd többséggel megválasztott politikai erő által hozott törvények ellen szervezkednek. És jogászkodjanak bármennyit, csűrjék-csavarják sunyin a szót, trükközzenek az általuk lenézett választók tudatlanságára alapozva, abból társadalmi többség nem lesz. Megfelelő támogatottság nélkül pedig elmosódik a bűncselekmény és az engedetlenségük közötti vékonyka határ.