George Washingtonnak támogatói az Egyesült Államok függetlenségének kikiáltása előtt felajánlották a koronát. A republikánus érzelmű hadvezér sokat gondolkodott rajta, majd erkölcsi okokból úgy érezte, arcul csapná a mozgalmat és a születőben levő országot, ha maga is azt folytatná, ami ellen harcoltak, így lett az ország köztársasági jellegű, s lett belőle egy szinte abszolút királyi hatalommal bíró elnök. Azóta az elnök személyisége és a felépített rendszer közösen határozza meg, merre halad az államok szövetsége.
Habozó, bizonytalan, mindenben a tanácsadóira és azok tanácsadóira támaszkodó báb, önmagával viaskodó, erkölcsi kérdéseket boncolgató, minden katonáért könnyeket ejtő széplélek, vagy pragmatikus, erőteljes, a politikai szereplőket egymás ellen kijátszó pókerjátékos egyaránt betöltötte már ezt a posztot. Olyan viszont soha, aki felrúgta a játéktáblát, önmagába vetett hite az egeket verdesi, tökéletesen játszik a sajtóval, és annyira imádja a közszereplést, hogy még botrányokat is vállal, sőt kiprovokál.
Donald Trumpot lehet az apokalipszis egyik kevésbé ismert lovasának tekinteni a háború, a pestis, az éhínség és a halál mellett, mert ez egy ilyen hisztérikus világ, ahol a politikát másként játszó vezetőből hamar tömeggyilkost kreál a sajtó, valamint az azt fogyasztó nép. Lehet persze megmentőnek is tekinteni, aki leszámol a gazdag elit uralmával, megszünteti a politikai korrektség mételyét, kisöpri a szemetet a közéletből, bármennyire is fájdalmas legyen ez egyeseknek. De sem egyik, sem másik. Ő az az elnök, aki egy eddig ismeretlen stílust honosít meg a politikában. Vannak fékek és ellensúlyok, ha valaki, mi aztán eleget hallottunk erről a rendszerről, de valójában egyetlen ilyen ólomnehezék se ér semmit, ha a mozgatója teljes erejéből belerúg a tizedgrammnyi pontossággal beállított gépezet oldalába.
Mert ő kereskedő, és pont eleget tud a kereskedelemről ahhoz, hogy erről személyesen tárgyaljon a brit miniszterelnökkel. Az amerikai rendszer pedig 240 éve csiszolódik, alakulgat, de még ma is ugyanaz a gépezet, mint akkor, a két György király idején volt. Egy késői utód úgy döntött, ő nem utasítja vissza a koronát, 2017-ben ez nemcsak jól áll neki, de meg is valósítja a segítségével minden tervét. Azokból pedig tényleg rengeteg van.
Ennek megfelelően jobb, ha pontosan a helyén kezeljük az amerikai elnököt. A világ első számú hatalmának vezetője, de a bombasztikus nyilatkozatok és huszárvágással megoldott problémák, erkölcsileg is megkérdőjelezhető döntések nem igazolják se a megmentős, se az apokaliptikus víziót. Azt igen, hogy Trump valószínűleg nem az eddig megszokott és borzasztóan megcsontosodott rendszert fogja kiszolgálni, ez pedig új kihívásokat és új lehetőségeket nyújt mindenki számára. Az elnöknek se varázsgömb nincs az íróasztalfiókjában, se Mein Kampf, vélhetően inkább saját portréja van ott sokszorosítva, de a narcisztikus stílus nem diplomáciai akadály, ha az amerikai elnökről van szó. Előbb-utóbb vélhetően a Trump-show is unalmasabbá válik, a meghökkentő lesz a norma, vagy a lelkes kezdés után lassabban fog pörögni a műsor. Egyelőre azonban annyi bizonyos, hogy Magyarországnak partner a mindenkori amerikai elnök, függetlenül a stílusától.
Magyarország nem fog beleszólni abba, hogyan kellene irányítani azt az országot, miként kellene a fékek és ellensúlyok rendszerét igazgatni, ez a munka maradjon az önjelölt okosokra és aggódókra.
Mi meg adjuk meg a királynak, ami a királyé, és Istennek, ami az Istené.