Gyurcsány Ferenc pártja a merénylet után a sok hónapja tartó kormányzati gyűlöletkampánnyal és a közösségi oldalakon terjedő „általános vélekedéssel” magyarázta, hogy szerintük akár Orbán Viktor is állhatott a Teréz körúti robbantás mögött.
Egy politikai párttól elvárható lett volna, hogy információkat ne a Facebookról szerezzen be, és igyekezzen a köznyugalmat szolgálni, de sokadszor bizonyosodott be, hogy a Demokratikus Koalíció nem a demokráciában, hanem a káoszban érdekelt.
A parlamentben frakcióval sem rendelkező ellenzéki csoport nem is állt meg a sanda befeketítésnél, hanem ultimátumot adott a kormánynak, hogy az rögvest tisztázza magát a gyanú alól. „Minél tovább tart a ködösítés, annál jobban erősödik a kép a közvéleményben, hogy itt egy népszavazás előtti utolsó, elkeseredett kormányzati akcióról van szó” – jelentette ki Kakuk György, a párt elnökségi tagja.
Ne felejtsük el, hogy a szeptember végi, rendőrök elleni támadás után annak a Gyurcsány Ferencnek a pártja hőzöngött, aki miniszterelnökként mesterlövészekkel rakatta tele a háztetőket, miközben magát kisgyermekekkel körülvéve a hazáról szónokolt, aztán pedig terrorfenyegetéssel tette lehetetlenné az akkor ellenzéki Fidesz nagygyűlését. Gyurcsány volt az is, aki csatatérré változtatta Budapest utcáit, hogy láthatóvá tegye az állítólagos szélsőjobboldali veszélyt, és aki máig nem tisztázta, kinek az utasítására lövöldöztek gumilövedékkel a megemlékezőkre 2006. október 23-án.
És ő az a volt kormányfő is, akinek azóta sincs magyarázata a titkosszolgálatok különös tevékenységére a cigánygyilkosságok felderítésében.
A Teréz körúti támadás utáni hisztériakeltésből és a népbutításból a liberális sajtó is vastagon kivette a részét. „Nagyon nem esik jól leírnom, de muszáj, mert látom: hazám egyik felének úgy kellett ez a Teréz körúti robbantás, mint egy falat ingyen kenyér. Érdemes rátekinteni az internetre. A közepétől a jobb széléig szinte elalél a hangadó vagy csak hangját hallató sokaság. Egy hét múlva voksolunk a »kényszerbetelepítésről«, hát nem isteni ez a visszaigazolás, hogy a migránsok terroristák?” – írta a Népszava szerzője akkor, amikor már tudni lehetett, hogy egyáltalán nem dzsihadista merényletről van szó.
A Hvg.hu publicistája már arról írt a Facebookon, hogy a kvótanépszavazás hajrájában elkövetett Teréz körúti robbantás a hatalommegtartás putyini módszere. Az orosz titkosszolgálatok 1999-ben épp ugyanígy moszkvai lakóházakat robbantottak fel, a merényletet pedig a miniszterelnök a csecsen terroristákra kente, hogy emelhesse népszerűségét és ürügyet találjon Groznij lerohanására.
Az ellenzéki média mindig vevő egy jó kis Putyin–Orbán-párhuzamra, pláne, ha megfélemlítésről vagy diktatúráról van szó, és ezért szívesen táplálta az összeesküvés-elméleteket, ahelyett hogy felelősséggel tudósított volna az eseményekről. A legtöbb szerkesztőség azt tartotta a legfontosabbnak kiemelni a nyomozásból, hogy a rendőrség megkérdezte a szemtanúktól, hallottak-e „Allah akbar” kiáltást.
A média igyekezett fenntartani a kétes látszatot a „véletlenül” a helyszín közelében tartózkodó civil ruhás nyomozókról, és a „feltűnően” gyorsan kiérkező rendőrökről is. A mindent jobban tudó és felelősen gondolkodó médiában kérdéseket vetett fel a hatóságok „cinkos” hallgatása is. Az együgyűség csúcsát végül Vadai Ágnes DK-s képviselő mászta meg elsőként, aki néhány napja a rendőrséget és a terrorelhárítást pocskondiázta, amiért három hét alatt nem találták meg az elkövetőt.
Eljött az ideje, hogy a Demokratikus Koalíció és a Fidesz-gyűlölők szektája bocsánatot kérjen a sunyiságokért, a hatalom démonizálásáért és a közbizalom rombolásáért.