Áll a bál a Közép-európai Egyetem, a CEU körül: az átlagosnál hatékonyabb érdekérvényesítési képességekkel rendelkező felsőoktatási intézmény huszonnégy óra alatt olyan internacionális vihart kavart a virtuális térben, mintha valóban a vesztére törnének. Mi sem természetesebb, mint hogy pillanatokon belül ez lett a hazai ellenzéki média egyik slágertémája is: tálalásukban a csúnya Orbán-kormány le akarja rombolni a gyönyörű Soros-egyetemet, és be akarja hinteni sóval a helyét.
Valójában mindössze egy olyan törvénytervezetről van szó, amely azt a méltányolható célt szolgálná, hogy rendet tegyen a felsőoktatás eddig érinthetetlennek tartott szféráiban is.
Az Oktatási Hivatal ötévente esedékes vizsgálata megállapította, hogy több „kétlaki” (egyszerre külföldi és magyar) iskola működése nem felel meg az előírásoknak: gond van az anyaországi campusszal, a programakkreditációval, sőt helyenként az adatszolgáltatási fegyelemmel is.
A színmagyar egyetemeteket és főiskolákat vasmarokkal fogja az oktatási kormányzat, nehezen érthető hát, hogy magukat demokratáknak tartó értelmiségiek miért gondolják úgy, hogy egyesek – orwelli példázattal – egyenlőbbek lehetnek az egyenlők között.
A kormányzat azért is megkapta a magáét, hogy egy szakmai kérdést bűnös módon átpolitizált. Holott azok csináltak belőle fél perc alatt országos (sőt világ-) politikát, akik pavlovi reflexszel ugranak minden „sorosozásra”, sőt nem átallják a mégoly jogos kritikákat sem a szimpla zsidózással azonosítani. Ehhez az az előfeltevés is kell, hogy Orbán Viktor ily módon akar bosszút állni Soros Györgyön az egyébiránt bűnösen Európa-ellenes migránspolitikájáért.
Ez pedig a kormánykritikusok szerint már csak azért is becstelenség, mert az egyetem nyilván csupán elvi síkon küzd a nyitott társadalom földrészünkre szabott fennkölt eszméjéért, a gyakorlati nagyüzemi embercsempészethez, a demográfiai hadviseléshez pedig semmi köze.
Miként magához Soroshoz sem: az alapítótól függetlenül működik. Bizonyára álmodtuk, amikor az alapító középkori maskarákban (a CEU-t 1991-ben alapították) amerikai diplomákat adott át.
Miként azt is, amikor Dornbach Alajos egykori SZDSZ-es politikus nem sokkal az egyetemalapítás után a tévéhíradóban kampányolt azért, hogy Soros az akkor szinte egyeduralkodó lakossági bankot, az OTP-t megszerezhesse – ám erre a társadalom akkor még nem volt nyitott. Nem kell annyira lenézni a magyarokat, hogy azt próbálják megetetni velük: az oktatási filozófia mögött semmilyen politika, a politika mögött pedig semmilyen gazdasági érdek nem rejtőzik. Az például a magas tandíjak ismeretében kifejezetten jó üzlet, ha Európában „sorozatgyártanak” amerikainak látszó diplomákat.
A nyomásgyakorlás az ideiglenes ügyvivőtől a diplomáciai karon át a tudományos szereplőkig máris szélesebb, mint amit egy tisztán szakmai vita indokolna. Megvillant egy csúzli, és máris felálltak a katyusák.
A tét pedig immár több, mint politikai: meghátrál-e a kormányzat abban, hogy lehessenek örökölt kiváltságok a felsőoktatásban, vagy sem? A választási kampány szelét érezve nyilván „Lex CEU”-vá próbálják maszkírozni az eminens érdekeket sértő törvénytervezetet, holott más amerikai intézmény máris megfelel a kritériumoknak. Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető miniszter világosan beszélt: a CEU nem szűnik meg, ha betartja a szabályokat. Ezek a szabályok pedig például a magyar egyetemeket is védik, hogy ne kerüljenek versenyhátrányba a kivételezettek miatt.
Mindazonáltal a cikkeket, a tüntetéseket, az internetes akciókat meg a politikai zsarolásokat aligha fogjuk megspórolni: utolsó csepp vérig védeni fogják a privilégiumaikat.
A történelemben már előfordult, hogy a parittyás Dávid legyűrte Góliátot. Lássuk, mire lehet menni csúzlival a katyusák ellen.