2017. február 21., kedd, Eleonóra napja
A Helyzet
A cikk emailben történő elküldéséhez kattintson ide, vagy másolja le és küldje el ezt a linket: http://magyaridok.hu/ahelyzet/cirkusz-1308151/

Cirkusz

Martin Schulz zakkant. Szépíthetnénk, hogy nagy a kabát rá, aluliskolázott a pozíciója betöltéséhez, de legjobb, ha kertelés nélkül kimondjuk: az Európai Parlament elnöke végképp elveszítette józan ítélőképességét.
Máskülönben nem érvelne még akkor is a tagállami jogkörök Brüsszelnek történő átadása mellett, amikor az uniót ért kihívások egyikére sem tudott épkézláb választ adni a sóhivatala. Nem ekézné az Orbán-kormányt, mert az foggal-körömmel őrzi hazánk megmaradt szuverenitását, amikor egyre több tagország döbben rá, hogy a kutya nem védi meg a migránsáradattal óhatatlanul felerősödő terrorfenyegetéstől, ha nem hoz saját önálló biztonsági intézkedéseket. Nem erőltetné az Európai Egyesült Államok abnormális vízióját, ha maga normális lenne.

Szokták mondani, fejétől bűzlik a hal. A szólás érvényességét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy hülyeségért nem kell szomszédba menniük az Európai Parlament képviselőinek sem. Ennek bizonyítékául elég, ha szemezgetünk a Politico című lapból, amely összegyűjtötte, mivel foglalatoskodtak elképesztő fizetésük bizsergető biztonságában az Európa népei által megválasztott urak és hölgyek, miközben bűnözők, erőszaktevők és terroristák ezrei árasztották el a kontinenst a valóban rászoruló menekültek iránti szolidaritásunkkal visszaélve.

Itt van mindjárt a katalán szocialista EP-képviselő, Javi López javaslata a pintydaloltató versenyek hagyományának felélesztésére, amit a gonosz katalán kormány az EU-ból érkező nyomásnak engedve tiltott be. Ehhez a pintyet előbb be kell fogni, ami ellentmond a katalán függetlenségi törekvéseknek, de csak látszólag, mint ahogy a madarak versenyre történő felkészítése sem állatkínzás, hanem annak az integrációs modellnek a meggyőző demonstrációja, amellyel az európai szocialisták szerint bárkivel elfogadtathatók a sokat szajkózott alapértékek a pintyektől a dzsihadistákig.

Miközben csaknem félmillió migráns eltűnt a hatóságok szeme elől, a terroristák úgy utazgatnak véres merényleteik elkövetése után a kontinens országaiban, mintha birtokában lennének a legmodernebb láthatatlanná tevő módszereknek, az olasz Angelo Ciocca azt tudta kérdezni az egyik felszólalásában, tervezi-e az Európai Bizottság bátorítani az embereket csigafarmok létesítésére? Ő még nem is gondolt arra, hogy miközben megtalálta a jövő legjövedelmezőbb üzletét az arcra kenhető csiganyál eléggé kétértelmű képében, egyben új lehetőséget villantott fel a bűnüldözés területén is. A csigák ugyanis csíkot húznak maguk után. Tanulmányozásukkal talán elérhető, hogy az akár több mint tucatnyi hamis személyazonossággal felnyalt segélyből dúsgazdaggá vált csaló bevándorlók is láthatóvá váljanak a hatóságok számára.

Egy Ming Flanagan nevű képviselő azt fejtette ki, hogy az íreknek különbözik az időről való felfogásuk, és az EU idődefiníciója sérti az írek állampolgári jogait. Mivel van olyan felfogás, ami szerint nincs is idő, eltörlése lehet az egyetlen megoldás, ami nem diszkriminatív. És ettől a bagázstól ki is telik.

De hogy mi, magyarok se maradjunk le a gyújtó hangú, korszakalkotó javaslatot tévők sorában, fontoljuk meg Ujhelyi István zseniális ötletét a vándorcirkuszokról. Nemzetünk derék fia az év nagy részé­ben arról faggatta a bizottságot, mikor lesz már végre egységes szabályozása a tagállamokban ennek a művészeti ágnak. Azért mégsem járja, hogy egy helyütt ennyi a helypénz, másutt meg amannyi.

Persze lehet, ő már előrelátó, gondol azokra az időkre, amikor Európa népei úgy elzavarják a hozzá hasonló bohócokat, politikai illuzionistákat és közéleti akrobatákat Schulzostól, Junckerestől, hogy számítani fog, mennyiért parkol a társulat lakókocsija.

Tudom, hogy sokan vagyunk, akik már alig várjuk ezt a pillanatot.

Kiemelt

Impraktikus dolgaink – 2. rész

Sok-sok érvet tudnék mondani, miért kell beleállni a harcba. És a legfőbb érvek egyike ezeknek az impertinens, penetráns, hazug senkiknek a hatalmas nagy pofája.

Poszt-trauma

Deutsch Tamás keményen beszólt az Arany Medve-díjasnak

Enyedi Ildikó retteg és szégyenkezik.

Minden eddigit felülmúló árulást követett el két magyar balliberális

Vajon elegendő lenne velük kapcsolatban a hazaáruló kifejezés?

A Népszava páros lábbal szállt bele a magyarokba

A Vörös kalapács újra lecsapott.

Rabszolga

Kósa Lajos megint lényegre törő volt.

Hirdetés

Szívesen olvasna hasonló cikkeket? Csatlakozzon Facebook-csoportunkhoz!