Előre le kell szögezni, lapunknak nincs semmilyen információja arról, hogy Botka László a Fidesz szolgálatába szegődött volna. Ennek ellenére ha valakinek mégis úgy tűnik, hogy a ma kongresszusi felhatalmazást szerző szocialista miniszterelnökjelölt-aspiráns a jelenlegi kormánypártok újabb sikeréért dolgozik, az nem a véletlen műve. A politikai délibábot valóban az okozza, hogy Botka eladta a lelkét, a vevőt azonban nem a jelenlegi kormány háza táján kell keresni.
Nem a maga ura ugyanis az, aki olyankor nyilatkozik a Magyarországot és Európát az illegális bevándorlók hordáival szemben megvédő kerítés lebontásáról, amikor az egész világ még a manchesteri tragédia sokkhatása alatt áll.
Még el sem temették a gyermekeket, akik egy emberi mivoltából kivetkőzött senki áldozatává váltak. Még meg sem fogalmazták az összes ostobaságot arról, hogy az elkövető állattá válásához nincs semmi köze a velejéig romlott, hazug és nyerészkedő európai migrációs politikának. Még nem mondtuk le a tervezett nyári utakat végleg, amikor jön ez a sztahanovista építőmunkáshoz hasonlító önjelölt vátesz, és bont. Nem törődve azzal a ténnyel sem, hogy a legkeményebb fekete öves Orbán-fóbiások között is többségi támogatást élvez a műszaki és jogi határzár.
A Reutersnek muszáj volt felmondania a leckét a nem létező határokról, a nyílt és befogadó szabad országról, az alapvető európai értékekről, amit a kerítésbontás képébe sűrített. Ha valakinek erről a Fidelitas plakátja jut eszébe, ahol Botka George Soros marionettbábjaként fityeg, az sem a véletlen műve.
Az a szerecsenmosdatás pedig egyenesen szánalmas, miszerint Botka két világos feltételhez kötötte volna az ön- és közveszélyes akció végrehajtását, hiszen az Európai Unióban soha nem is létezett az általa vizionált közös határvédelem, mint ahogy nyugalom sem volt mostanában a Közel-Keleten. Ha tehát azt akarta mondani a szocialista rétor, hogy sohanapján bontaná le a kerítést, akkor érthetőbb lett volna az a megfogalmazás: bontja el a fene. De még pontosabban úgy szólt volna a kijelentés, hogy megtartjuk egészen addig, amíg szükség lesz rá.
Ám ez gyanúsan egybecsengett volna a kormány álláspontjával. Ezért nyilvánvaló, hogy szavai arra utaltak: győzelmük esetén azonnal felszámolnák a határzárat, mintha nem is lett volna. Védje meg hazánkat a Frontex, vagy aki akarja. Nem ártana ezen elgondolkodnia minden szavazópolgárnak, de különösen a hazájukat szerető szocialistáknak.
Érthető persze, hogy amikor egy politikus magasabb polcot néz ki magának, óhatatlanul igyekszik markánsabb arcélt varázsolni a régi helyett. Ilyenkor nyilván azzal ellentétes vonásokat hangsúlyoz, mint amit attól szoktunk meg, akinek a helyére tör. De Botka esetében ez az erőlködés kissé bohócpofásra sikeredett. Rolex Laci huszonötmilliós autóból füttyenti felénk Rákosi Mátyástól kölcsönzött lózungját: fizessenek a gazdagok. A Szeviép-károsultak hevesen bólogatnak, bár titokban sejtik, hogy a veretes szavak a kifizetetlen alvállalkozói díjaikra nem vonatkoznak. Kárpótlás gyanánt viszont, amiért nekik nem volt miből egzotikus tájak őslakosainak vendégszeretetét élvezni búvárkodás közben, leendő vezérük számolatlanul engedné be hozzájuk egzotikus tájak idevágyó őslakosait.
Ha ezek után mégis akad olyan választó a kerítésnek ezen az oldalán, akit nem győzött meg kétségbevonhatatlan alkalmasságáról a szocialisták kormányfőjelölt-aspiránsa, az se csüggedjen. A voksolásig hátralévő hónapokban számtalan nyilatkozatra, bejelentésre lesz még módja Botka Lászlónak.
Ha a kétharmad nem is, az abszolút többség simán összejöhet.
De az biztos, hogy nem neki.