Kormánypárt nem tartott még ilyen ideális körülmények között tisztújító kongresszust a soron következő választást megelőző időszakban, mint a Fidesz most vasárnap.
Évek óta toronymagasan vezetik a népszerűségi listákat, támogatottságukat néhány kisebb elmozdulástól eltekintve érdemben nem csökkentette semmi. A gazdaság szárnyal, a költségvetés stabil lábakon áll, az ország nem csupán kikerült a csődközeli helyzetből, hanem látványos fejlődésnek indult.
Ennek eredményeit egyre inkább saját bőrükön is érzik az emberek, hiszen drasztikusan csökkent a munkanélküliség, egyre többen dolgoznak, és egyre inkább megéri dolgozni, hiszen folyamatosan nőnek a keresetek. Mindezt kezdik azok a gazdasági szakértők, elemzők és hozzáértők is elismerni bel- és külföldön egyaránt, akik néhány éve még vagy egyenesen ellene tevékenykedtek, vagy egy lyukas garast sem tettek volna a nemzeti kormány sikerére.
Érdekes, hogy a magabiztosságot növeli a feladatok nem csökkenő mértéke is, hiszen felelős politikus a fentiek ellenére sem gondolja, hogy megállhatunk, mert itt van már a Kánaán. Bőven van mit tenni a versenyképesség növelése, a gazdasági növekedés fenntarthatósága, a kis- és közepes vállalkozások helyzetbe hozása vagy a digitális forradalomhoz való alkalmazkodás terén. És itt az új mumus is a nyakunkon, a vészes munkaerőhiány, különös tekintettel a magasan képzett, modern, használható tudással rendelkező munkavállalókra.
Ezért aztán elég, ha az ellenzékpukkasztó „Folytatjuk!” kerül a kongresszus után a transzparensekre. A szavazótábor úgyis hozzáérti a nemzetegyesítő törekvéseket, az illegális bevándorlás megakadályozását, az unió külső határának hatékony védelmét, Magyarország megőrzését magyar országnak, és az igazi európai alapértékek, a kereszténység, a görög-római kultúra hagyományainak átmentését a jelenlegi zűrzavaros időszak lezárultáig.
Mindazt, amit hazáját szerető, azért tenni is hajlandó ember fontosnak tart. Fontosabbnak, mint azt, hogy minden fölhorgadó emberi vágyból alapvető emberi jog váljék, vagy hetven különböző variációból választhasson az, aki nem tudja eldönteni, fiú-e vagy lány.
Apropó, ellenzék! Ha az egymással torzsalkodó, összefogásról hadováló, de a másikat elviselni sem tudó gyülevész csoportocskákat még annak lehet nevezni. Miközben tudálékosan oktatják a kormányt, mit hogyan kellene csinálni, addig saját jól felfogott érdekeiket olyan gyatrán képviselik, hogy az ember azon csodálkozik, hogyan tud még valaki egyáltalán bízni bennük. Ki hiszi még el, hogy két gazszálat képesek lennének keresztbe tenni hazánk érdekében?
Így aztán végképp elönthetné a Fideszt az esélyesek punnyadt nyugalma. Ám ezzel vigyázzunk. Nem tudhatjuk, hogy az ellenzéki lakájmédia depressziópropagandája milyen nyomokat hagy a társadalomban. Az itt minden rossz, semmi nem működik, itt nem lehet élni, innen menekülni kell elviselhetetlen közérzetének szisztematikus sulykolása sokakat megtéveszthet.
Elfedi ugyanis a jót, ami ugyanolyan káros, mint letagadni a bajt. Ezzel a tömeghipnózissal a sorsukkal alapvetően elégedetlen emberek sokaságától el lehet venni a reményt. Nem véletlen, hogy a magatehetetlen ellenzék átadta ennek a propagandagépezetnek a politizálás terepét.
Nem bíznak már másban, legfeljebb abba a szottyadt szalmaszálba kapaszkodnak kétségbeesetten, hogy Lajos, akár saját magát is feláldozva februárban majd előáll két olyan eget rengető sztorival, ami a javukra fordítja a közhangulatot. Mondjuk, sokat elárul a rezsimsöprők lelkivilágáról az is, ha egy sértett, bosszúszomjas milliárdos kénye-kedvének kívánják kiszolgáltatni az országot. De ami lényegesebb, hogy mára egyértelművé vált: a célkeresztben maga Orbán Viktor áll.
Ezt jó tudni az esélyeseknek felkészülés közben.