Mielőtt bárkiben kétség támadhatott volna, hogy Soros György és szervezetei, illetve a brüsszeli elvbarátaik valós veszélyt jelentenek hazánk és Európa biztonságára, kultúrájára és nemzeti közösségeire, az Európai Unió Bírósága tegnap ismét kijózanító ítéletet hozott.
A testület döntése szerint a menedékkérő nem vethető alá pszichológiai tesztnek szexuális irányultságának meghatározása céljából. Az ilyen teszt elvégzése ugyanis aránytalan beavatkozást jelent a kérelmező magánéletébe.
Az ügy előzménye, hogy egy nigériai férfi menedékjogi kérelmet nyújtott be Magyarországon azzal az indokkal, hogy hazájában üldözik, mivel homoszexuális.
A pszichológus szakértői vélemény azonban nem igazolta a menedékkérő szexuális irányultságával kapcsolatos állítását, ezért elutasították a beadványát.
A Helsinki Bizottság vállalta a nigériai férfi jogi képviseletét – nem is sikertelenül.
Abban már semmi meglepő nincs, hogy a Soros György Nyílt Társadalom Alapítványa által százmilliókkal támogatott „civil” szervezet karolta fel az ügyet, az ítélet azonban némileg váratlan volt, ugyanis az Európai Bíróság főtanácsnoka még októberben úgy foglalt állást, hogy „a menedékkérők szexuális irányultsága az érintettek hozzájárulása esetén megvizsgálható pszichológiai tesztekkel.”
Ezzel az abszurd ítélettel lehetővé tették, hogy bárki vizsgálat nélkül, bemondásra menekültstátushoz jusson, amit egyébként többek között a Soros-féle szélsőséges jogvédő szervezetek már jó ideje szeretnének elérni.
Ezek fényében az úgynevezett Stop Soros törvénycsomag nem pusztán indokolt és sürgető, de vélhetően elegendő sem lesz a hagyományos európai társadalmak szétzilálását célzó szisztematikus aknamunka ellen.
A gazdaság után a nemzeti közösségek globalizálására törekvő erők és fizetett szervezeteik évtizedek óta tervszerűen bontják le a jogi korlátokat, amelyek gátolják ideológiájuk gyakorlati megvalósítását.
A tegnapi bírósági döntés az előzményekkel együtt iskolapéldája annak, hogyan írják felül az egyéni szabadságjogok rugalmas alkalmazásával az államokat, a közösségeket védő jogszabályokat, legyen az menekültjogi szabályrendszer vagy a genfi egyezmény.
Utóbbi például kimondja, hogy a menekültet az első biztonságos országban illeti meg a védelem, ami Nigériából kiindulva biztosan nem Magyarország.
A Soros-szervezetek tevékenységével szemben és a migrációs nyomás ellensúlyozására vélhetően további jogszabály-módosításokra lesz szükség. Ennek tükrében még inkább alantas és ostoba a hazai ellenzékből és annak sajtójából hetek óta harsogó hazugságkórus, amely hitelteleníteni próbálja a kormány migrációs politikáját.
Értjük, hogy kampány van, de nem biztos, hogy megéri ilyen mélységekbe süllyedni. Túl azon, hogy az egyes médiumok saját korábbi híradásaikat cáfolják, az olvasóikat, nézőiket, hallgatóikat is minimum amnéziásnak tekintik.
Ők maguk számoltak be az elmúlt hónapokban arról, hány valódi menekültet fogadott be hazánk, és milyen ellátásban részesülnek. Szó sincs titkokról vagy ellentmondásról, hiszen ezeknek az oltalmat nyert menekülteknek semmi közük az illegális bevándorlókhoz, főleg nem azokhoz, akiket a brüsszeli kvóta alapján akarnak ránk kényszeríteni.
Természetesen ezt az ellenzéki propagandisták is pontosan tudják, de számukra semmi sem drága, az ország jövője nem számít, csak egy szempont van: gyengíteni az Orbán-kormányt.
Módszereikben visszaköszönnek a Soros-civilek szellemi elődje, a néhai amerikai marxista felforgató, Saul Alinsky tanításai: az ellenség végsőkig való démonizálása, az erkölcsi relativizmus, a hazugság és a megtévesztés. A magyar választók azonban nem vevők erre a primitív kampányra, aminek az árát az ellenzék április 8-án fogja megfizetni.