Új szelek fújnak az LMP háza táján, miután a párt a közelmúltban leigazolta az izraeli kampánygurut, Ron Werbert. A gyűlölet karmesterének is nevezett tanácsadó régi ismerős Magyarországon, elég, ha csak a 2002-es választási kampányra emlékezünk, amelynek felvezetéseként a 2001. végi Orbán–Nastase-egyezmény, az úgynevezett státusztörvény kapcsán 23 millió román bevándorlóval riogattak a szocialisták, minden bizonnyal Werber ötletére. Szintén neki tulajdonítják Orbán Viktor démonizálását és a Fidesz fasisztázását.
Mostanában annak a pártnak tart fejtágítókat, amely megalakulása óta fennen hirdeti, hogy szakítani kell a 20. századi pártokkal, mert ugye lehet más a politika, amit ők majd meg is mutatnak. A változás már érzékelhető, de nincs benne semmi új, sokkal inkább a régi rossz emlékeket idézi. Hadházy Ákos múlt heti hisztikörútja a nemzeti konzultációs íveket feldolgozó cégeknél, majd az adatokról tartott szándékos zagyválása már igazi, tőrőlmetszett werberi hecckampány volt. Nem számít, hogy mennyi az igazság abban, amit mondunk, a lényeg, hogy hatásos legyen, próbáljunk zavart kelteni, és lejáratni az ellenfelet. Ez Werber egyik alaptézise, amelyet a szakmában negatív kampánynak neveznek.
Az Index szerdán LMP-s belső forrásokra hivatkozva részletesen ismertette a november közepén rendezett háromnapos előadás-sorozatot, ahol a pártkádereknek egyfajta motivációs tréninget tartott a tanácsadó, amerikai stílusban, obszcén kifejezésekkel tarkítva előadását. Ez a stílus állítólag a hallgatóságban nem mindenkinek nyerte el a tetszését, aminek hangot is adtak, mire Werber – sokak meglepetésére – elnézést kért. A beszámoló szerint egyébként nem tűnt harciasnak a kampányguru, inkább nyugalomra és az ellenfelek iránti tiszteletre biztatta az LMP-seket. A 2002-es szocialista időket idézve a „földharc” fontosságára hívta fel a figyelmet, vagyis arra, hogy hálózatot kell építeni, minden választóhoz el kell jutni, ami jelenleg nem erőssége az LMP-nek.
Elgondolkodtató az is, amit az ellenzéki riválisokról mondott Werber. Gyurcsány Ferencet vállalhatatlannak, mérgezőnek nevezte, holott hosszú éveken át az MSZP-nek dolgozott, akkor is, amikor Gyurcsány még miniszterelnök volt. [Közösségi médiában Dömsödi Gábor, az LMP képviselője szólalt meg. Az esetről következőt írta: „Tényleg nem volt egy szó sem gyűlöletről, (csak egy kérdésben, de ő nem támogatta) Gyurcsányról pedig mondott valamit, majd hozzátette – függetlenül attól, hogy mi a véleményem az emberről. Nos ez lehet jó és rossz is, nem tudom, de nem beszélt erről mert nem ez volt a lényeg.” – A szerk.] A szocialistákkal 2014-ben felsült kampányszakember még idén tavasszal is Botka Lászlót méltatta, de végül nem tudott megegyezni a párttal, és ezt követően állt az LMP zsoldjába. Mindebből arra lehet következtetni, hogy a lojalitás számára ismeretlen fogalom, zokszó nélkül kiadja a konkurenciának korábbi megbízóit.
Nem áll távol ez a gátlástalan érdekpolitika a másik ellenzéki riválistól, a Jobbiktól és annak gazdájától, Simicska Lajostól sem. Werber szerint Vona Gábor pártja válságban van, mivel korábbi hívei csalódottak a néppártosodás miatt, ezért minél többet kell velük nyilvánosan vitázni, bár azt is hangsúlyozta az előadáson, hogy meg kell találni a közös célokat az ellenfelekkel. A Jobbik már kinyilatkoztatta, hogy szívesen működne együtt az LMP-vel, tehát nem lenne meglepő, ha a Simicska–Werber-tengely mentén létrejönne a Vona–Szél-paktum.
Az biztos, hogy a Jobbik mellett az LMP részéről is durva, hazugságokkal és kreált történetekkel fűszerezett kampányra számíthatunk. Idézzük fel, mit mondott Tóbiás József, az MSZP korábbi kampányfőnöke a 2004-es EP-választás előtti elhíresült felkészítőbeszédében: „Ezen a meccsen fair play díjat nem osztanak. Nem érdekelnek az etikai és a választási kódexek.”
Nincsenek illúzióink, az előttünk álló választási kampány sem a sportszerűségről fog szólni. A névsor a garancia: Gyurcsány, Werber, Simicska…