Úgy tűnik, a kormány kiküszöbölte azt az elhibázott munkaerőpiaci politikát, amellyel a baloldal 2010-re tíz százalék fölé tornázta a munkanélküliséget. Napjainkban Magyarország egyre közelebb kerül a teljes foglalkoztatottsághoz, ezzel párhuzamosan a munkanélküliség soha nem látott mélységbe csökkent. A kormányzati politikának köszönhetően 2010 óta 750 ezer új munkahely jött létre, többsége a versenyszférában. A korábban kilátástalan helyzetet előidéző baloldal a jelenlegi kormányt okolja mindenért, pedig az adatok ennek ellenkezőjét mutatják.
Mit jelentenek a gyakorlatban ezek az adatok? Emlékezzünk vissza, 2010-ben, majd az azt követő pár évben a munkanélküliség jelentette a legnagyobb gondot. Mind a pályakezdőknek, mind a tapasztalt, ám iskolázatlanabb munkavállalóknak komoly nehézséget okozott az elhelyezkedés. Leginkább azért, mert a vállalatok az álláshirdetéseikben olyan követelményeket támasztottak, amelyeket valóban nagyon kevesen tudtak teljesíteni.
Sok cég az egyszerűbb munkakörökben is biztos idegennyelv-tudást várt el, többéves munkatapasztalattal, emiatt a pályakezdők már eleve hátránnyal indultak. Aki mégis elhelyezkedett, kezdőként gyakran legfeljebb minimálbért kapott. Nem mellékesen azért, mert a szocialista kormányok politikája nyomán a bérek még a környező országokhoz képest is egyre jobban leszakadtak.
A friss diplomások, fiatalok többsége ebben az időben hagyta el az országot. Bár az ellenzék a jelenlegi kormányt vádolja mindezért, világosan látszik, hogy ez a folyamat jócskán 2010 előtt kezdődött. A munkanélkülieknek a kormányváltást megelőzően kizárólag a szintén alacsony összegű segély, a feketemunka vagy az ügyeskedés jelentett megélhetést.
Az elmúlt években a hosszú távú gazdasági folyamatok meghozták az áttörést, ma már mindenki el tud helyezkedni a végzettségének, képességeinek megfelelően. Bár a hazai munkaerőpiac most sem mondható tökéletesnek, de a súlyos munkanélküliség helyett inkább munkaerőhiányról beszélünk. A 2008-as gazdasági válságot követő konszolidáció ugyanis nemcsak Nyugat-Európában, de nálunk is elhozta a cégvilág számára a gyarapodást. A világkereskedelem élénkülésével pedig a szolgáltatások, termékek iránt világszerte megnőtt a kereslet, a megrendeléseket a vállalkozások pedig csak a munkaerő bővítésével, fejlesztésekkel tudják teljesíteni.
Munkaerőt viszont egyre nehezebb találni, a jelenség pedig már a fizetéseken is meglátszik. Jóllehet a nyugati béreket még nem érjük el, de a korábbiaknál magasabb életszínvonalon élhetünk. Az állam is szerepet vállalt a munkanélküliség eltűnésében: jelentősen nőtt a rendőrök, a pedagógusok és az egészségügyi dolgozók keresete, így ezeken a területeken is megéri elhelyezkedni.
A közfoglalkoztatásnak köszönhetően eltűntek a segélyért a postán sorban álló, sok esetben évekig nem dolgozó emberek. A sokat bírált intézkedés jóvoltából az alacsony képzettségűek – még ha kis jövedelemért is – visszataláltak a munka világába, megtanultak időben odaérni a munkahelyre, elvégezni a feladatukat. S ha még oly gyakran hangoztatja is az ellenzék, hogy milyen sokan vannak, a közmunkások ma az összes munkavállalónak csupán a négy százalékát adják.
Mit hozhat a jövő? Tartós jelenség maradhat a munkaerőhiány, főként demográfiai okokból. Ugyanakkor sokakat nem lát a statisztika; a cégek az ő bevonásukra törekednek. Méghozzá azok a vállalatok, amelyek ma már nem ragaszkodnak a három diplomához, az öt nyelvvizsgához, és talán a korábbiaknál tisztességesebb fizetést is hajlandók adni a rugalmasabb körülmények között foglalkoztatott új munkavállalóiknak. Miért? Mert mind a külföldi, mind a hazai cégek jelentős része versenyez, ehhez pedig további, egyre jobban képzett munkaerőre lesz szükségük.