A nyugat-európai vezetők az euróválság kitörése óta folyamatosan szolidaritásról beszélnek. Amíg béke és nyugalom honolt Európában, amíg semmilyen komoly veszély nem fenyegette kontinensünket, a kifejezést nem használták, hiszen semmi szükség nem volt rá. Létezett egy jól működő kereskedelmi, gazdasági és politikai rendszer, amelynek évtizedek óta Németország és Franciaország voltak az urai. Miután azonban beütött a pénzügyi krach, jó nagy adag szolidaritást kaptak Berlinből és Brüsszelből a megszorító intézkedések terhe alatt nyögő dél-európai államok. 2014 vége óta pedig folyamatosan nyugtatgatják Görögországot és Olaszországot, hogy ne féljenek, a menekültek megmentése és ellátása közben számíthatnak egész Európa szolidaritására.
Európa keleti fele azonban nem szolidáris. Egy csökönyös, önző, középkorban ragadt bagázsról van szó – állítják egyesek –, amely nem tiszteli az európai vívmányokat, nem becsüli az EU értékrendjét, visszautasítja a multikulturalizmust és szembeköpi nyugati partnereit. A közép-kelet-európaiak csak az Európai Unió előnyeit akarják élvezni, az uniós pénzügyi forrásokat felélni, de ha szolidaritásról van szó, összezárnak és bezárkóznak. Nem először vetik Magyarország, Lengyelország, Szlovákia és mások szemére ezt az igazságtalanságot. S amióta a különböző nyugat-európai vezetők a szolidaritás hiányával vádoltak meg bennünket, a visegrádi országok az európai egység ellenzőiként jelennek meg a világsajtóban.
Nem először hallhattuk azt, amivel Matteo Renzi olasz miniszterelnök pénteken megzsarolt bennünket: a visegrádi országok a fejlesztésekre szánt uniós támogatások csökkentésével számolhatnak, ha nem vesznek részt a menekültválság hatékony kezelésében. Magyarra fordítva: aki az Európai Bizottság diktátumát nem fogadja el, azaz a menekültelosztási rendszer keretében nem fogad be migránsokat, búcsút inthet az uniós támogatásoknak. Korábban Werner Faymann osztrák kancellár állt elő hasonló ötlettel.
Ő volt az, aki a Magyarországon átvonuló menekültekkel való bánásmódot a holokauszthoz hasonlította. (Azóta Ausztria szigorú lépéseket vezetett be a bevándorlási hullám megfékezésére, és az országot ma már egy szinten emlegetik a visegrádi államokkal.) A fenyegetők sorát pedig folytathatjuk Jean-Claude Junckertől kezdve a svéd miniszterelnökön át a luxemburgi külügyminiszterig, akinek a nevét egy művelt, olvasott, a külpolitikai témákban jártas értelmiséginek sem kellene ismernie, mégis ismerjük – Jean Asselbornnak hívják az illetőt –, hiszen gyakran emlegeti Magyarországot negatív kontextusban.
Idáig jutottunk. Aki nem fogadja el feltételek nélkül Brüsszel akaratát, azt megbélyegzik, megfenyegetik és megzsarolják. Aki nem akar részese lenni valamelyik közös európai projektnek, azt kiközösítik és megátkozzák. Még az sem volt elég, hogy legutóbbi csúcstalálkozójukon közös nyilatkozatban tettek hitet az európai összefogás mellett a visegrádi államok.
Ez a mai Európa. Ez az európai szolidaritás.