Minden mesében vannak jók és rosszak. A jók kedvesek és segítenek az elesetteken, úgy is néznek ki, mint akik jót akarnak embertársaiknak, az egész világnak, a rosszak csizmában vannak, mérges az arcuk, és gazemberségeket követnek el a jók ellen. A mesékből lehet tanulni, sőt kell is. De nem szabad őket komolyan venni. Mert a világ nem ilyen, az emberek sem ilyenek, sőt az országok sem így működnek. Vlagyimir Putyin személyében egy nagyhatalom mindenható vezetője érkezett Magyarországra. Nincs medvemancsa, nem trappol csizmában, nem kísérik tankok. Törekszik valamire, mert a nagyhatalmak vezetői állandó harcban állnak, puha és kemény eszközökkel érvényesítik a birodalom érdekeit. De csak az vásárol ideológiát, aki szerint még mindig fényes szelek fújnak.
Huszonhat év telt el a Szovjetunió szétbomlása óta, Oroszország pedig pontosan ugyanolyan ideológiát hordoz, amilyet az amerikaiak, a németek vagy a kínaiak, azaz semmilyet. A putyinizmus Oroszországban működik, Magyarországon viszont értelmezhetetlen. Nincs politikai vagy gazdasági modell, amelyet eladna az orosz elnök, a gazdasági és politikai kapcsolat viszont számunkra és számukra egyaránt hasznos lehet. Lehet hazánkat Oroszország előretolt ékeként felfogni, vagy újra tömbösíteni a világot, ahol a rosszak seregéhez csatlakozik Magyarország, mert fogadja a rosszak vezetőjét, de ez nem más, mint aljas politikai bulvár, esetleg egy túlságosan is idealista széplélek elemzése.
Magyarország szempontjából az orosz energia létszükséglet, ezt minden érintett fél tudja, ennek mentén folynak a tárgyalások. Az Oroszországra kirótt büntetőintézkedések ugyancsak károsítják a magyar gazdaságot, magyar érdek, hogy a termékeket oda tudjuk szállítani, függetlenül attól, hogy ez a tőlünk nyugatabbra fekvő államok számára nem húsba vágó kérdés. Minden évben konkrétan meg lehet mondani, mennyit veszített Magyarország azzal, hogy politikai viták miatt bizonyos termékeket nem tudunk Oroszországba szállítani, miközben soha egyetlen ország sem hátrált még meg a szankciók miatt a történelem során, ezzel csak azok veszítenek, akik élni akarnak a baljós időszak során is. Ebben a helyzetben pedig kőkemény magyar érdek, hogy a világ összes nagyhatalmával sikerüljön szívélyes kapcsolatot kiépíteni, bebizonyítani magunkról, hogy megbízható partnerek vagyunk.
Putyin látogatása súlyt ad Magyarországnak is, előtérbe helyezi a nemzetközi porondon, amely stratégiai szempontból nagyobb mozgásteret ad Budapestnek. Nyilván kívánatos volna bizonyos körökben, hogy az Európai Unió egy megkarcolhatatlan gránittömb legyen, ahol soha semmi sem változik, de dinamikája van az EU-nak is, diplomáciai és politikai folyamatok alakítják a viszonyokat. Németországnak szoros kapcsolata van Oroszországgal, elég csak az Északi Áramlat gázvezetékre gondolnunk, vagy Ausztria törekvésére Moszkva irányában, egyszerűen azért, mert egyetlen állam sem állhat egy lábon; aki kiiktatná a választási lehetőségek közül Oroszországot, annak valószínűleg sokat fizetnek Oroszország riválisai.
Ha pedig lehántjuk az összes romantikus képzelgést Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin találkozójáról, azt láthatjuk, hogy ez is egy dinamikus együttműködés, amelyet ügyes politizálással Magyarország törekvéseinek szolgálatába tudunk állítani. Minden nagyhatalom vezetőjéről be lehet bizonyítani, hogy az emberiség ellensége, lám, Hszi Csin-ping kínai elnök hogy bánik a tibetiekkel, Donald Trump amerikai elnök pedig falat épít a mexikói határra. Legyen mindez az ő gondjuk. Inkább foglalkozzunk azzal, hogy nekünk mi a jó, tanuljunk meg önzőek lenni, és soha nem hinni a mesékben.