Ha Faymann úr, aki „civilben” a szocdem párt feje, hasonló európaiatlan, útszéli tónusban nyilatkozik mindenkiről, aki a migrációs válságot meg akarja oldani, abból súlyos diplomáciai bonyodalmai származhatnak. Márpedig azt, hogy számára a magyar politizálás a kontinens legsötétebb korszakának emlékét idézi, a német kancellár legújabb nyilatkozata után kénytelen lesz rá is kiterjeszteni. Angela Merkel ugyanis igazított eddigi elhamarkodott véleményén és azt mondja: Európa határainak védelmét kell megerősíteni. Emellett kiemelte azt is, hogy a gazdasági bevándorlók nem maradhatnak Németországban. Továbbá: rendet kell tenni Szíriában és együtt kell működni az úgynevezett Iszlám Állam ellen az USA-val és Oroszországgal. Mit lehet ehhez hozzáfűzni? Igen örvendetes, hogy a magyar miniszterelnök elgondolásait immáron nagymértékben osztja az öreg földrész legerősebb országának vezetője. Most már csak az van hátra, hogy Herr Faymann megkövesse a magyar kormányt, népet – és egyúttal a német kancellárt.
Mindez persze azt is jelenti – megfejelve az utóbbi napok fejleményeivel –, hogy végre vége kezd lenni Európában a látványpolitizálásnak. Sürgősen be kell fejezzék egyes politikusok azt a fajta mákonyos, féldelíriumos kommunikációt, amellyel a polkorrekt beszédnek, illetve az agresszív balliberális pártoknak, szervezeteknek, médiának való megfelelés irányította lépéseiket. Szó sincs persze arról, hogy pusztán azért lesz a beszámíthatatlanság határait súroló viselkedésnek vége, mert Angela Merkel vagy David Cameron brit miniszterelnök józan, reális helyzetértékeléseket adnak. Egyszerűen amiatt kell minden vezetőnek abbahagyni a kontraszelektált, infantiliberális ügymenetet, illetve a valóságtól elrugaszkodott, ijesztően süket, álnaiv szövegelést migránsügyben, mert saját választóik nem fogják annyiban hagyni a dolgot és úgy elhajtják őket, mint a pinty. Angela Merkel és a reálpolitikusok pontosan tudják: a 68-as balos retrófílingben fürdőző, pár ezres európai tüntetésecskék egyáltalán nem tükrözik a lakosság valódi hangulatát. A vörös zászlók, az diáklázadásos kor óta megöregedett arcok legfeljebb a Veled vagyunk, Vietnam!-os békeharcos atmoszférát melegíthetik fel. A lakosság többsége ugyanis Stockholmtól Münchenig és Pozsonytól Varsóig mindenütt megrettent a hisztérikus honfoglaló hordaként tomboló migránstömegektől. Akik se törvényt, se másik embert nem ismernek, csak törnek előre, ameddig megbízóik parancsára káoszt nem teremtenek.
Nógrádi György biztonságpolitikai szakértő hangsúlyozta a köztévében: hosszú távon egyetlen kormány sem politizálhat saját választói, népe akaratával szembemenve. Az erőszakos pártpolitikától megcsömörlött, humanistán gondolkodó értelmiségiek mindenesetre szintén elvetik az Európát romba döntéssel fenyegető migránsimádatot. És végeredményben védelmükbe veszik a magyar kormányt. Az úttörő Kertész Imre után többek között Konrád György elemzését említhetjük. Ebbe a sorba illeszkednek nagy nyugati sajtóorgánumok fajsúlyos cikkei, a londoni The Timestól a The New York Timeson át a Frankfurter Allgemeine Zeitungig. Ha mindehhez hozzávesszük a felelősen gondolkodó európai politikusok mellettünk szót emelő nyilatkozatait a bajortól a szlovák kormányfőig, s a visegrádi négyek progresszív összefogását, talán megkockáztatható: egyfajta produktív, látványpolitizálás-ellenes koalíció kezd kibontakozni Európában. Amely elutasítja az öntudatosan agresszív, hazugságra építő PC-struccpolitikát. S amely nem akarja hagyni, hogy Európa a világ beteg emberévé váljon.