2017. február 21., kedd, Eleonóra napja
A Helyzet
A cikk emailben történő elküldéséhez kattintson ide, vagy másolja le és küldje el ezt a linket: http://magyaridok.hu/ahelyzet/a-kaosz-vamszedoi-1296163/

A káosz vámszedői

Az Iszlám Állam a nagyobbik isztambuli repülőtér ellen elkövetett júniusi terrortámadást követően, két napja újból lecsapott a török metropoliszban. A véres merénylet ezúttal az ország szekuláris, nyugati értékrendet követő elitjét vette célba, akik „pogány módra” alkohollal köszöntötték az „eretnekek” ünnepét. Törökország túlnyomó többsége az ártatlan áldozatokat gyászolja, ugyanakkor vannak olyanok is jó páran, akik szerint a hitehagyók megérdemelték sorsukat. Az Iszlám Állam török szimpatizánsai, politikai cselekvés hiányában, sokáig teljesen nyíltan vállalhatták nézeteiket.

A hatóságok csak az utóbbi hónapokban kezdtek keményebben fellépni a hazai radikálisok ellen. Az iszlamista propaganda korábban nagy hasznot húzott abból, hogy a török média folyamatosan a szíriai szunniták szenvedését közvetítette, amivel szemben a kezdetekben az önjelölt kalifátus lépett fel a leghatékonyabban. Nem meglepő tehát, hogy a török vallási szélsőségesek már régóta rokonszenveznek az Iszlám Állammal. A terrorszervezet támogatói két éve az egyik isztambuli egyetemen csaptak össze baloldali diákokkal, akik a dzsihadisták szíriai rémuralma ellen tüntettek. A rendőrség mindössze három embert állított elő az incidenssel kapcsolatban, ami tökéletesen mutatja, hogy mennyire vették komolyan az iszlamisták jelentette biztonsági kihívást. Ma természetesen elképzelhetetlen lenne egy ilyen erődemonstráció, ám – több száz letartóztatott radikális ide vagy oda – továbbra sem szűnt meg a fenyegetettség.

Az Iszlám Állam dörzsölt stratégái tökéletesen átlátják a török belpolitikai helyzetet, és terrortámadásaikkal igyekeznek a lehető legnagyobb káoszt előidézni. Törökország teljhatalmú urának, Recep Tayyip Erdogan államfőnek teljesen igaza van ebben. Ha sorra vesszük a dzsihadista szervezet által az országban eddig elkövetett merényleteket, akkor azok – a turisták elleni kisebb jelentőségű akciókon kívül – szinte kivétel nélkül egy jól behatárolható társadalmi csoportot céloztak. Elsőként a kurd kisebbség parlamenti érdekképviseletét ellátó párt választási nagygyűlésén robbantottak Diyarbakirban, majd a szíriai újjáépítési munkálatokban önkénteskedő baloldali fiatalok közé küldtek egy öngyilkos fanatikust. A török történelem legvéresebb terrortámadásának számító, 2015. októberi ankarai mészárlás ugyancsak baloldali aktivisták életét követelte.

A szíriai határ mentén fekvő nagyvárosban, Gaziantepben egy kurd lakodalmat változtattak vérfürdővé. A rendkívül megosztott török társadalmon belül sikerült még tovább mélyíteni az amúgy is létező törésvonalakat. Ehhez az is hozzájárult, hogy a vallási konzervatívok és a nacionalisták egy számottevő része nem ejtett könnyeket az ellenkező politikai oldalhoz köthető áldozatokért.

A biztonsági helyzet összeomlásából azonban korántsem csak az iszlamisták húznak hasznot. Bár egyre erősödik a nyomás a politikai eliten, a török társadalom rendkívül paternalista attitűdjét kihasználva, az egyetlen erőskezű személy körül összpontosuló vezetés mind ez idáig távol tudta tartani magától a felelősség kérdését. A hazafias polgárok már csak a sikertelen puccskísérlet okozta sokk miatt sem kérdőjelezik meg Erdogan döntéseit, és a hivatalos narratívát elfogadva, az ország ellenségeinek (elsősorban a papíron egyébként szövetséges Washington és Brüsszel) machináció­it látják a sokasodó merényletek mögött.

Közel száz évvel az Oszmán Birodalom feldarabolása után újból a Nyugat-ellenes paranoia uralja a török közvéleményt. A kialakult helyzetről azonban Ankara legalább annyira tehet, mint a dzsihadistákkal szemben béna kacsaként fellépő Európai Unió, és az Iszlám Államot fél gőzzel bombázgató Egyesült Államok.

Kiemelt

Impraktikus dolgaink – 2. rész

Sok-sok érvet tudnék mondani, miért kell beleállni a harcba. És a legfőbb érvek egyike ezeknek az impertinens, penetráns, hazug senkiknek a hatalmas nagy pofája.

Poszt-trauma

Deutsch Tamás keményen beszólt az Arany Medve-díjasnak

Enyedi Ildikó retteg és szégyenkezik.

Minden eddigit felülmúló árulást követett el két magyar balliberális

Vajon elegendő lenne velük kapcsolatban a hazaáruló kifejezés?

A Népszava páros lábbal szállt bele a magyarokba

A Vörös kalapács újra lecsapott.

Rabszolga

Kósa Lajos megint lényegre törő volt.

Hirdetés

Szívesen olvasna hasonló cikkeket? Csatlakozzon Facebook-csoportunkhoz!